London II. - vasárnap, hétfő

Nos tehát, vasárnap. Felkeltünk 8 körül, egészen könnyen ment, annak ellenére, hogy jó adag vodkát megittam előző éjjel, meg kicsit kevesebb, mint 4 órát aludtam. Összepakoltam a cuccaimat, és lementem reggelizni, jó bőségesen kajáltam, ilyen is rotkán van :) Itt találkoztam Verával és Joe-val, aztán kérdezték, mikor végzek a kajával, össze vagyok-e pakolva, mert esetleg megvárnának. Isa még pakolt, de úgy volt, hogy ő is jön. Felmarkoltam a cuccaimat, Isa is pont akkor végzett a hajgöndörítés-egyenesítés-bongyorítás-szőkítés-feketítés folyamatával, és elindultunk. Ő 2 perc után visszafordult, hogy otthagyott valamit az ágy alatt, és majd ír, és csatlakozik hozzánk, de nem írt, valsz ez csak egy indok volt, hogy mégiscsak a mexikói barátnőivel lóghasson. Végül négyen maradtunk, Serdar, egy német srác, aki állítólag "kényelmes" típus, ez meg is látszik rajta, keveset beszél, mindig ő volt a leglassabb, a nap mottója pedig a "Where is Serdar" lett, mert legalább 15ször elvesztettük a szem elől :D 

Először a King's Cross-hoz mentünk busszal (mert a Jubilee line még mindig rohadtul nem ment -.-"), jó nagy dugó, vasárnap nem nagyon láttam még ilyet. Megkerestük a 9 és 3/4. vágányt. Kommersz és nevetséges volt szerintem, van egy félbevágott csomaghordó bevásárlókocsi-szerűség, ami hozzá van csavarozva a falhoz, és mivel felújítás van, és nem látszik a tégla sem, ezért egy téglamintás poszter adja a hátteret, és mindenhol körben állványzat. És ez egy a 9 és 10. vágány közötti átjáróban. Az emberek meg sorban állnak, hogy úgy tegyenek,mintha tolnák neki a falnak, illetve a falon keresztül a félbevágott kocsit... Mindenki ugyan abban a pózban. Kicsit sem kommersz. Serdar legalább azzal megfelejte, hogy felült a kocsira, mint egy gyerek. Engem is megkérdeztek, hogy én nem akarok-e képet, mondtam, hogy nem tudok sajnos olyan kiábrándult arckifejezést vágni, ami illene a körülményekhez :D 

A Kings Cross után átvonultunk a szomszédos Camden Market-hez, ami Clare szerint a helyi freak lelőhelye, de jópofa hely. Hát tényleg, volt egy iszonyat durván zsúfolt zsibvásár-jellegű kínai piac, mellette a kajálda, meg lazábban elhelyezett butikok, vendéglők és boltok a kis patakszerű dolog mellett a parton, meg egy pláza. Ja meg a Camden Lock, de ott bent is jobbára butikok vannak. Nem volt ennyire sivár, mint ahogy leírom, nagyon tetszett ez is :) 

Mindenféle csecsebecsét lehetett volna kapni, pl. mini zsebórát, Joe akart is egyet venni, mert gyűjti őket. Aztán úgy döntött, hogy nem vesz kacatot, és nem vett. Vera viszont nem tudom, hány ruhát vett, és mind relatíve sivárak voltak, kb. 50 fontot el is költött pár göncre meg pólókra. De legalább ott vette őket :)
Ők kajáltak egyet röviden, én meg, mivel nem tudtam megnézni az egyenlegem, és a Towerbe a belépő 15Ł körül volt, és amúgysem nagyon voltam éhes, indiaira meg pláne nem, gondoltam, hogy majd később kajálok. Aztán, mire megjött az étvágyam, és akartam kajálni, addigra se tisztességes fish and chips-est sem láttunk, és a boltokban is alig volt normális kaja. A hazaútra is a külvárosban egy pakisztáni étteremben vettem fish and chipset (ami kiábrándító volt leginkább), meg szendvicset, vizet, stb. Ja, és a gránátalma levére is allergiás vagyok, mint a dióra. De ez már a hazaúton derült ki :) 

Camdenből a London Bridge felé indultunk, a megálló viszont csak kijáratként volt használható a zsúfoltság elkerülése végett, szóval kerülni kellett. Ezek az angolok néha meg vannak kergülve... :) Sikerült eljutni nagyjából a hídig, onnan kimentünk a partra, nem a megszokott úton, és onnen csináltunk fotókat. Átmentünk a hídon, ott is csináltam pár képet, és megérkeztünk a Tower-hez. Ott eldöntöttük, hogy 2 óra messze nem elég hozzá, hogy megnézzük az egészet, ezért a St.Paul katedrálist és a Harrods-ot vettük célba. A katedrálisba nem mentünk be, mert vasárnap nem lehet bemenni, meg fizetni is kéne érte. Grrr. A Harrods meg őszintén nekem nem tetszett, nem hiszem, hogy olyan áruházban akarnék vásárolni, ami ennyire puccos, és mindenki nézi, hogy mit segíthet. Vannak dolgok, amiket egyedül intézek és döntök el, nem szerelek webcamot a WCbe sem, a vásárlásnál sem kell a vállam mögött figyelni... De ez csak szerintem :) Az mondjuk tény, hogy az indiai eladó nagyon kedves volt, Joe egy pénztárcát akart venni, és nem volt rajta vonalkód, hozatott egyet egy másik alkalmazottal, beszkennelte a vonalkódot, majd megkérdezte Joe-t, hogy melyiket szeretné, esetleg az új vonalkódosat, vagy a vonalkód nélkülit szeretné? :) Elég érdekes, de nyilván megfizetik őket alaposan, és szelektálják is az alkalmazottakat.  

Másfél órát szántunk az amúgy nagyjából félórás hazaútra (ha lenne metró), és út közben még elsétáltunk a Reagent streeet-en, nagyon szép, klasszicista stílusú épületek, kivilágítva, az utolsó fotók egyike a kicsit kanyarodó utcával és magasabb épületekkel... Itt már igencsak elcsigázott voltam, mert a tescoban egy darab halas háromszög csomag szendvics volt, semmi más ehető, a másik kajaboltban meg feltúrtam az egészet, mire találtam nem vega és nem halas szendvicset. Az sem volt annyira finom, mint az otthoniak, de legalább kaja. De ezt is csak a buszon nyomtam be. Ettem volna, de se idő, se hely nem volt, a szendvicsemet meg, ami még volt, azt meg azért nem akartam, mert kb. 2-3 óra alvás péntekről szombatra, majd szombat este masszív ivászat, kb. 3,5 óra alvás, és ha nekiállok kajálni, akkor tuti elálmosodok. Ehhez képest én bírtam a négyesből a legjobban, mindenki csak nézett, hogy mi van meg ilyesmi :)
Persze a másfél órás ráhagyás a hazaútra nem volt elég, és kb. 2 óráig utaztunk hazafelé buszon (kib****tt Jubilee line!), mert olyan dugó volt a külváros irányába vasárnap este (!). Nem volt nagy gond, mert a társaság egy része még jóval utánunk érkezett. Elmentem kaját venni, úgyhogy a mosdó-zuhanyzó körre már nem nagyon jutott idő, úgyhogy a cipőmet nem is vettem le, mint odaúton... Kényelmetlenebb is volt minden. A busz hátsó részét lefoglalták a mexikóiak, akik így legalább nem minket zavartak a zsivallyal, viszont kevesebb hely is volt így. Végre nekiláttam a fish and chips-nek, meg elkezdtem zabálni, amit már tőlem az odaúton megszoktak, és nem voltam sem különösebben álmos, sem fáradt. Pedig a buszok és metrók-vonatok amikor elindulnak, akkor mindig úgy ringatnak, mint egy jó nagy bölcső, és mindig álmos vagyok, be is alszom néha, ha fáradt vagyok. Ehhez képest Londonban buszoztunk már szerintem két órája (mért nem használtuk a körgyűrűt, nem tudom...), és még mindig nem aludtam egy percet sem. Lehet, hogy azért, mert még mindig olyan dugó volt, hogy csak szötymörögtünk. Aztán kiértünk a városból, vagy nem tudom, de elaludtam negyed órára, és borzasztó nyakfájással ébredtem, mert elég kényelmetlen volt. Aztán beraktam a kishátizsákomba minden szennyest meg ruhát, és párnénak használva ráhajtottam a fejem, mindjárt más volt. Minden előjel nélkül aludtam, amíg a közvetlenül La Manche előtti pihenőhöz nem érkeztünk. Az emberek kimentek a mellékhelységbe, aztán a nagy részük visszaszállt a buszra. Egyszer csak arra kapom fel a fejem, hogy a busz elejéből "Allez allez allez allez allez!" kiabálás, és elindul a busz. Kimentünk a parkolóból, jobbra néztem, és négy srác (a két spanyol, meg két francia) tanácstalanul áll bamba képpel a busz hűlt helye mellett, és nézik, hogy most mi van, és otthagytuk őket... :D :D :D :D Hattttalmas x] Persze visszamentünk értük, felvettük őket, és elondultunk a vonat felé. De az talán még vicceseb volt, hogy tényleg ottfelejtettünk valakit, és megint vissza kellett fordulni a sorompó elől. És aztán megint visszafordultunk még egyszer, akkor már nem tudom, miért, mert egy csaj meg a sofőr mentek be a pihenőhelyre. Végül begurultunk a vonatba, és még felálltam megnézni, hogy jönnek-e mögöttünk, és akartam egy képet csinálni, de már ott volt a mögöttünk jövő busz, és nem látszott volna, meg még az, hogy a biztonsági tájékoztató szöveget elkezdik mondani angolul. Majd felébredtem valamikor már az országúton, az utastérben a biztonsági fények is ki voltak kapcsolva, mindenki aludt, mindenki csendben, és a csullagok a buszon belülről is gyönyörűen kivehetőek voltak :) Aztán visszaaludtam, és a suli előtti kis körforgalom (ha még emlékszel rá) előtt nagyjából egy kilométerrel ébredtem fel :)
A mobilomat elvittem a carrefour-ba, ahol vettem, a mobilos csókának mondtam, hogy mi a baj, erre iszonyú flegmán "Je ne comprends pas", azaz "nem értem". Hát baszod, sajnálom, hogy tájszólással beszéled a franciát, és az én kiejtésem, ha nem is tökéletes, de közelebb van az irodalmi franciához, mint a tiéd -.-" Végül továbbirányított a carrefour ügyfélszolgálathoz, ahol az ilyesmiket hivatalosan intézik, és némi kis nyelvi nehézség, ámbár nagyon segítőkész és kedves középkorú ügyfélszolgálatos nő segítségével felvették a telefonomat gyógyításra, azt mondta, hogy ha nem tudnak felhívni, vagy nem érteném telefonon, akkor szombat-vasárnap felé menjek a carrefour-ba, és talán ott lesz, ha nem, akkor a jövő héten próbáljam meg. Hát ennyi a Londoni történet :)

Ja, és Szandi: Londonon ezen túl osztozunk. Sajnálom :)

London Calling I. - péntek, szombat

Ahogy az időbeosztáson is látni lehetett, az érkezés szombat reggel 6 órára volt belőve. Nyilván ahhoz, hogy akkorra odaérjünk, idejében el kell indulni. Ez egész konkrétan péntek 21.00-t jelentett. És ahhoz képest, hogy beterveztem némi alvást a buszozás előtt, a telefon GPS-ében keresgettem a helyeket, csillagoztam a koordinátákat, hogy könnyebben megtaláljam. Hát, a beépített GPS program google maps alapú, és elég kicsi a cache, szóval egyszer csak úgy döntött, hogy a cache-elt térképet kitörli, és onnantól nem is tudtam használni... Erről ennyit. Miután természetesen késésben voltam (bár nem utolsóként érkeztem), leghátul ültem le, majdnem az egész sor hátul szabad volt :) Később jó döntésnek bizonyult (volna :)). Minden esetre a terveim megvoltak, bár volt egy referencia terv a Facebook oldalán az eventnek, de változtatgattam rajta.
A buszban előttem ült Joe (amcsi-német csaj) és Isasi (mexikói csaj). A busz hátsó részlegét egyébként elözönlötték a mexikóiak, ezért nem nagyon lehetett aludni, legalábbis én nem tudtam. Joe és Vera felajánlották, hogy - miután a kérdésre válaszolva mondtam, hogy egyedül jöttem csak Londonba - lógjak velük. Szóval egészen jól alakult a dolog :) Főleg, hogy az összes társaság nagyjából 70-80%-a nőstény volt :P
Kb. h2 körül érkeztünk meg a csalagúthoz, és az volt kiírva a táblákra, hogy a vonat boarding-ok technikai malőr miatt pár perces késéssel indulnak. Aztán 10 perc múlva az, hogy 17.30ig törlik az összes járatot technikai problémák miatt. Hát nem kicsit kavart ez fel mindenkit a buszon. Aztán az, hogy mégis van vonat. Aztán azt, hogy egy fél órával később lesz csak. Aztán fél óra múlva megint csak fél órával később. Aztán a tényleges késés végül 1,5 óra volt, arra még emlékszem, hogy kijöttünk a csalagútból, de elaludtam.

Már London külvárosa előtt ébredtem fel, amikor pirkadt, kb. 2 órát aludhattam max. Aztán bementünk Londonba, hogy mért nem a körgyűrűn, az rejtély, de órákat buszoztunk a városban. Viszont már ekkor láttam, hogy kurvára tetszik a város, nem csak a városközpont történelmi stílusú, mint pl. Rouen, vagy Párizs nagyrészt, hanem a külváros is. A rakéta alakú épület körül eltévedtünk, kavarogtunk is. 7 körül érkeztünk meg a hostelhez, ami 8 után nyitott csak. És mivel a busz csomagtartója a forgalom oldalán volt a hülye közlekedésük miatt, ezért nem tudtam kivenni a szendvicseimet, rohadt éhes is voltam. Aztán végül bementünk a hostelbe, de a szobák még nem voltak készen, szóval zuhany nélkül kellett nekivágni a városnézésnek. Mire átpakoltam a cuccaim a nagy hátizsákból a kicsibe (ami kell, kaja, pulcsi, esernyő, fényképező gép), a kicsiből meg a nagyba, ami nem kell (a második 1,5l pia pl.), addigra Joe és Vera már eltűntek. Fasza, egyedül meg nem akartam várost nézni, mert szar, szóval csatlakoztam a tömeghez a referenciatervvel.

A metrónál aztán kiderült, hogy a Jubilee line nem megy hétvégén a felújítások miatt. Hát ez még faszább. Ez később nem kevés fejfájást okozott... A jegyvétel után aztán doubledecker, buszozás. Jópofa volt :) A referenciaterv és a tömeg követése egyébként az első Starbucks-ig (amiből kis túlzással minden második sarkon van egy - tőlzás nélkül pedig minden harmadikon) egész jó ötletnek tűnt, ott aztán rá kellett jönnünk arra, hogy nem időhatékony az, ha fél órát várunk arra, hogy mindenki megkapja a szaros Starbucks kávéját. És mindezt kurvahidegben. Szóval azt még megvártuk, hogy kijöjjenek, de valamiért megint elkezdtek pöcsölni, nekem meg tele lett a f.... ezzel a szötymörgéssel, és ketten leléptünk a mexikói csajjal. A gyaloghídnál, ahonnan a London eye-t és a parlamentet-Bigbent lehet látni, csatlakoztunk egy francia sráchoz és francia csajhoz. Ők aztán a westminstrer és a parlament között leszakadtak, mert a szervezők egy csoportját megvárták, mi meg menni akartunk, úgyhogy beálltunk a sorba. Nagyjából ekkor láttunk utoljára bárki ismerőst estig. Mi már a sor eleje felé voltunk, mire egy csoport ismerős felbukkant, de nem vettek észre minket, és végül nem álltak be a sorba, ezek után esélytelen volt bárkivel is összefutni a későbbiekben... Az apátság marha szép volt, meg magyar audioguide, kicsit szenilis, de kedves és segítőkész személyzet, mindössze 13Ł-ért cserébe, "simán jó" :) Sajnos fotózni nem lehetett bent, de azért megérte, hatalmas, sok-sok látnivalóval :) Bár azért a mexikói csaj teljesen nedves lett a benti látnivalóktól, mert jaj de imádja Londont, azért eldicsekedtem neki az ezer éves koronával (legalábbis legalább az egyik része ezer éves :P), meg ilyesmikkel, röviden a történetét is elmeséltem neki. Nehogy már valaki naivan azt gondolja, hogy az angol kutyák fel tudnak valamit mutatni, uggyan :P

Az apátság után egy McDonalds keresése közben egy egész szép suliudvarba botlottunk, mintha lakóépületek-kertvárosi épületek lennének gyűrűként összekötve, hogy egy udvart körbezárjanak, és indbe-nyakkendőbe öltözött középsulisok mindenhol, hát marhára tetszett :)
Sokkal jobban éreztem, mint Párizs vagy Rouen esetében, hogy teljesen külön világ. És, ami nagyon fura volt, hogy az emberek beszélnek angolul, méghozzá tisztességesen, nem makognak, borzasztó akcentussal stb. Basszus, értették, amit mondok, és én is, amit ők mondanak (pár kivételtől eltekintve, de erre visszatérek majd az este eseményeit illetően :))! Ezek után tök fura volt, bementem egy boltba, és reflexből mindig bonjour-ral köszöntem :D
A meki után aztán a Hyde-parkba vezetett az utunk, Clare, a londoni "szomszédom" tanácsára, hogy nézzem meg a Speaker's corner-t, általában holdkórosok állnak valami emelvényen és mondják a magukét. Hát, abszolút felháborító módon egyetlen hibbant csöves volt csak itt, az is némán állt egy felfordított zöldséges rekeszen, nem szólt egy szót sem. Fel-há-bo-rí-tó! :) Az itteni kis diadalív lefotózása után úgy döntöttünk, hogy a Portobello road market-et kihagyjuk, mert elég későre jár, és ha csak szombaton van ilyen, akkor valószínűleg délutánra már el is pakoltak.

A Covent Garden market felé vettük az irányt, egy csomó előadó, aranyember, ezüst nő, szabadulóművész (Tom-show, atlétában a **** hidegben, biztos élmény volt neki a hideg acéllánc is :D), komikus travi... meg egy rendes-tisztességes, bár nem nagy market. Ja, és söröző. Punch and Judy, megittunk 1-1 pofa sört a mexikói csajjal, és a teraszról néztük a szabadulóművész show-ját, utána pedig a Spitafield market felé mentünk. Sajnos már zárva volt, de elég jópofának nézett ki ez is... Majd egyszer máskor :) Odafelé útba ejtettük (ugyancsak Clare tanácsára) az egyik Hummingbird Bakery-t, és benyomtam egy Red Velvet ízű cupcake-et. Zseniáááááááális. Majdnem olyan jó, mint a Macaron, de azért mégsem :) A market után pedig elindultunk haza. Kis kavargás meg eltévedés, meg esőben gyaloglás után végre megtaláltuk a hostelunket a külvárosban. Szegény csaj eléggé ki volt borulva, nagyon elfáradt és éhes volt, de az én kajámat meg csokimat csak nem volt hajlandó elfogadni, inkább majdnem bőgött a nyűgtől. Nők.
A hostelben mi voltunk az első nem franciák este 8 felé. Kaptunk egy 6 ágyas szobát, amibe Isa-n kívül még 6 csajjal együtt voltam beosztva 8). Illetve "8)" lenne, de amikor az esti buliba készülődnek a lányok, és nem tudsz bemenni a kajádért, mert öltöznek (és öltöznek, és öltöznek, és öltöznek, aztán hajat vasalnak, és öltöznek, és göndörítenek, és öltöznek, és sminkelnek, és öltöznek), nos, az nem annyira jópofa. Ja, elég sokáig készülődtek, mondtam már? Node, még az öltözés előtt gondoltam, hogy veszek egy jó kis zuhanyt, felfrissítem magam testben és lélekben, vagy mi. Hát, mindkettőt sikerült, köszönhetően a fürdő csukhatatlan ablakának, az ebből adódó 15 fok levegőhőmérsékletnek, valamint annak, hogy a víz is hasonlóan iszonyatosan meleg volt. Amikor bejöttek a koedukált fürdőbe a kanadai csajok, hogy megkérdezzék, mennyire (nem) meleg a víz, mondtam neki, hogy kb. 5 centivel hidegebb, mint kéne. Elég soká esett le nekik, de akkor vihogás... :D
Éjfél körül sikerült mindenkit összeterelni, és elmenni végre bulizni Nothing hill-be, egy Supperclub nevű klubba, ami - nevéhez hűen - elég szuper volt =) Mondjuk ebben szerepe lehet annak is, hogy sikerült egy nagyjából fél üveg vodkát betermelni félig éhgyomorra, és először a kiutazásom óta eléggé spiccesnek éreztem magam :) Út közben találkozunk egy másik társasággal, az egyik srác nagyjából 45 körüli sportcipőjében szerencsétlenkedett az egyik csaj, amíg a srác a csaj jóval kisebb, rózsaszín tűsarkújában egyensúlyozott és mászkált fel-alá, elég vicces volt :D A klub környékén aztán megálltunk, hogy mindenkit bevárjunk, pénzt vegyünk ki, és betalált egy elég komolyan szipogó csóka, hogy kell-e nekünk zöld, vagy egy csík kólapor, mert jó lenne tőle a party (meg a buli után egy másik csóka is). Aztán egy német srác, a francia srác meg én tettünk egy kisebb kitérőt ATMet keresve, meg ilyesmi, és csak a többiektől lemaradva értünk a klubhoz. Ott 2 kordon, nagy feka kidobóember fogadott minket, feltűnően jó humorral :) kérdésre válaszolva megosztotta, hogy azért van 2 kordon, mert az egyik a fizetős, a másik a nemfizetős vendégeknek van. Mondjuk kb. harmadjára volt hajlandó megosztani, hogy mitől lesz valaki nem fizetős (akkor sem részletesen, csak annyit, hogy attól, hogy VIP, még lehet, hogy fizetős). Kicsit várni kellett, hogy bejussunk, de nem volt nagy sor, a 2. adaggal bejutottunk mindhárman, és csatlakoztunk a saját társaságunk szétszórt elemeihez. Mentünk volna az első körben is, mondtuk a csókának, hogy 3an vagyunk csak, Franciaországból diákok, ezért a buliért utaztunk ide, és bent van a társaságunk. Mondta, hogy franciákról szó sem lehet, erre a némettel elkezdtünk mutogatni, hogy csak ő, a harmadik srác francia, mi cserediákok vagyunk. A francia srác erre előkapta az amcsi útlevelét, merthogy kettős állampolgár (-.-"), a csávó meg röhögött egyet, és elég hamar beengedett hármunkat.
A buli amúgy nem volt rossz, felüdítően jó zene (értsd, azért felüdítő, mert ez már eléri azt a színvonalat, amit ha az ember meghall, amikor társasággal megy bulizni, akkor az ajtóból sarkon fordul és másik termet keres - igen, ENNYIRE szar itt mindenhol a zene), tisztességes tánctér, áthatolható(!) sűrűségű tömeg. Elég fura hely, minden fehér volt bent, vörös fények, a négyszög alakú fő tánctér 2 oldalán 1-1 hosszabb belső erkély, a földszinten meg oldalt térdig érő pódiumok párnákkal, vízipipákkal, jégbe hűtött pezsgőkkel, és középen meg az egyik végében is 1-1 nagyobb alapterületű pódium. A pult felé menet aztán a tömeggel egy ilyen pódium közelébe sodródtunk a francia sráccal, erre betalált egy random (a fejéből, az agresszív fellépéséből meg kiejtéséből valószínűsíthetően fociszurkoló) angol faszi, piros aranydíszes nem egészen zakószerű felsőben, elkapta a pólómat, megrángatott, és valamit üvöltött velem, de ugye a zene miatt nem értettem semmit. Közöltem vele, hogy bocs, de nem vagyok itteni, és kurvára nem értem, mi a fasz baja van, meg amúgy is, beszéljen tisztességes angolt. Nem ettől lett jobb kedve =] Még egy párszor betámadott meg megfenyegetett, kurvára nem értettem, mi a baja, vagy mért engem, de leesett, hogy talán jobb lenne, ha elhúznám a csíkot. Persze felbaszta az agyam. És azért annyira a többség ismer, hogy ha valami durván felbassza az agyam, akkor általában nem szoktam gondolkodni, és csinálok valami olyat, amiről évekig lehet sztorit mesélni (pl. elküldök egy iskolaigazgatót jó nagy nyilvánosság előtt a picsába, meg buliban némi lökdösődés nálam 3 mérettel nagyobbakkal). Hát, most is ilyen állapotban voltam, és mondtam a francia srácnak, hogy ha még egyszer jön a faszi, könyékkel arconbaszom, és betörik az arccsontja, úgyhogy számoljon azzal, hogy ő fedezi majd a hátam, vagy ilyesmi. Eben a pillanatban betalált a csávó hátulról... Az előbbi felvezetésből el tudjátok hinni, hogy ha nem csaptam meg, amikor az agyam a plafonon, meg folyékony bátorság is volt bennem egy fél üveg, akkor mennyire nem akartam belhét ezzel a faszival, meg azzal, hogy a biztiőrök tuti engem basztak volna ki onnan, hátha valami VIP, bedrogozva, bepiálva és bökővel (motozás nem volt...). Aztán szóltam egy biztiőrnek, mert mégiscsak felbaszta az agyam a csóka rendesen, de a válasz az volt, hogy vállonveregetett, megkérdezte, ki azt, aztán mondta, hogy már ne basszam fel az agyam, 3 perc múlva úgyis záróra lesz, és ő kér elnézést a klub nevében. Hát azért ez elég nagy kontraszt ahhoz képest, hogy otthon ha hosszászólsz vagy ránézel egy kopasz gorollára, már be van törve az orrod...

Egyéb fontosabb események: meghívtam a francia srácot egy felesre, mert ő akart meghívni, de a kabátjában maradt a kártyája. 2 vodkáért 12,37 (!) fontot fizettünk. Hogy ez hogy jött ki, azt nem tudom. Meg a srác feltűnően sokszor kereste a mexikói csajt, meg ölelgette, a telefonommal csináltam pár fotót róla :) Jó nagyot csattant a kövön :( Amúgy csináltam volna több fotót is, de féltem, hogy túl hamar lemerül a telefon, és nem volt adapterem az angol idióta konnektorhoz, és USBre sem tudtam sehol feldugni egész éjjelre :S És amikor húztam a srác agyát, hogy bazzeg ne tagadja már le, hogy ennyire hajt a csajra, akkor verte ki gesztikulálás közben véletlenül a kezemből a telefont...
Ezek után hazafelé vettük az irányt, és f5 körül már le is tudtunk feküdni :)

London Calling - hétvégi program :)

Saturday the 5^th March

6.00am         Arrival in London

8.00am         Check-in the hostel n° 8 to let our luggage (Dollis Hills, Jubilee line)

Morning        Big ben and house of parliament (tube Westminster)

                        Westminster

                        Tower of London, Tower Bridge and St Paul’s church

                        Covent Garden (tube Covent garden) pint of beer in the Punch and Judy

Afternoon     Portobello road market

                        Camden Town (tube Camden town)

                        (if we have time: Hyde park)

                        Shower time at the hostel for the cleanest people

Evening         Some pubs in Picadilly circus (tube Picadilly circus)

                         Nightclub “La fabric”, 77a Charterhouse Street (tube Farringdon)

Sunday the 5^6h March

Morning        Check out: 11am (You’ll be able to leave your bag at the Hostel)

Afternoon     Buckingham Palace (tube St James Park)

                        St James Park

                        Hyde park, speaker’s corner

7.00 pm   Departure 

Domaine de Monluc - Aubaine de Goupil moelleux (Sud-Ouest) 2009

Szőlő: Gris Manseng
Wow. Ez a legjobb szó rá. Wow. Azt hittem, hogy egy gyümölcsös nőu parfümöt érzek. Aztán nem, a bor illata volt. Ribizli, nem is, egres (!) íze van, némi szederrel (?), ananásszal (?). Erős savanyú-édes illat. Az íze is édes, de savas, nem monoton, mint a Tokaji. Azt hiszem, fel van adva a lecke, sakk-matt.

8,20 € / 75cl

Béatrice & Pascal Lambert - Chinon les terasses (Loire) 2009

Szőlő: Cabernet Franc

Az illata kicsit olyasmi, mint keresztapám odaégett pálinkájának. Azaz nem jó. Az íze gyümölcsös, lenyelés után azonnal átveszi a helyét egy erős, állatias íz. Határozottan nem ízlik.

9,00 € / 75cl 

Mas de la Séranne - Coteaux du Languedoc 2008

Szőlők: Cunsault, Grenache, Syrah 

Tömör illata van. Ennél jobban talán nem is lehet megfogalmazni. Nyomokban édeskés az illat, de erősen fűszeres, és kicsit keserű (!) is, leginkább vaníliás. Ízre közepesen savanyú és savas, nem tanninos. Az utóíze határozottan vaníliás, ami pillanatok alatt elmúlik, és jópár másodperc múlva egy erősen savanyú íz veszi át a helyét.

6,90 € / 75cl 

Domaine de Lucena - Comté de Grignan (Rhône) 2008

Szőlők: Merlot, Grenache

Erős, markáns illat, az illata alapján erősen savas lehet, mégis van egy egy édes-gyümölcsös benyomásom.

Ízre erősen tanninos, savas, erős, de nyomokban csokoládét, zöldségeket is felfedezek benne. Valami ismerős ízt és illatot is vélek benne találni, lehet, hogy csak a fa ízét.

5,00 € / 75cl