London II. - vasárnap, hétfő

Nos tehát, vasárnap. Felkeltünk 8 körül, egészen könnyen ment, annak ellenére, hogy jó adag vodkát megittam előző éjjel, meg kicsit kevesebb, mint 4 órát aludtam. Összepakoltam a cuccaimat, és lementem reggelizni, jó bőségesen kajáltam, ilyen is rotkán van :) Itt találkoztam Verával és Joe-val, aztán kérdezték, mikor végzek a kajával, össze vagyok-e pakolva, mert esetleg megvárnának. Isa még pakolt, de úgy volt, hogy ő is jön. Felmarkoltam a cuccaimat, Isa is pont akkor végzett a hajgöndörítés-egyenesítés-bongyorítás-szőkítés-feketítés folyamatával, és elindultunk. Ő 2 perc után visszafordult, hogy otthagyott valamit az ágy alatt, és majd ír, és csatlakozik hozzánk, de nem írt, valsz ez csak egy indok volt, hogy mégiscsak a mexikói barátnőivel lóghasson. Végül négyen maradtunk, Serdar, egy német srác, aki állítólag "kényelmes" típus, ez meg is látszik rajta, keveset beszél, mindig ő volt a leglassabb, a nap mottója pedig a "Where is Serdar" lett, mert legalább 15ször elvesztettük a szem elől :D 

Először a King's Cross-hoz mentünk busszal (mert a Jubilee line még mindig rohadtul nem ment -.-"), jó nagy dugó, vasárnap nem nagyon láttam még ilyet. Megkerestük a 9 és 3/4. vágányt. Kommersz és nevetséges volt szerintem, van egy félbevágott csomaghordó bevásárlókocsi-szerűség, ami hozzá van csavarozva a falhoz, és mivel felújítás van, és nem látszik a tégla sem, ezért egy téglamintás poszter adja a hátteret, és mindenhol körben állványzat. És ez egy a 9 és 10. vágány közötti átjáróban. Az emberek meg sorban állnak, hogy úgy tegyenek,mintha tolnák neki a falnak, illetve a falon keresztül a félbevágott kocsit... Mindenki ugyan abban a pózban. Kicsit sem kommersz. Serdar legalább azzal megfelejte, hogy felült a kocsira, mint egy gyerek. Engem is megkérdeztek, hogy én nem akarok-e képet, mondtam, hogy nem tudok sajnos olyan kiábrándult arckifejezést vágni, ami illene a körülményekhez :D 

A Kings Cross után átvonultunk a szomszédos Camden Market-hez, ami Clare szerint a helyi freak lelőhelye, de jópofa hely. Hát tényleg, volt egy iszonyat durván zsúfolt zsibvásár-jellegű kínai piac, mellette a kajálda, meg lazábban elhelyezett butikok, vendéglők és boltok a kis patakszerű dolog mellett a parton, meg egy pláza. Ja meg a Camden Lock, de ott bent is jobbára butikok vannak. Nem volt ennyire sivár, mint ahogy leírom, nagyon tetszett ez is :) 

Mindenféle csecsebecsét lehetett volna kapni, pl. mini zsebórát, Joe akart is egyet venni, mert gyűjti őket. Aztán úgy döntött, hogy nem vesz kacatot, és nem vett. Vera viszont nem tudom, hány ruhát vett, és mind relatíve sivárak voltak, kb. 50 fontot el is költött pár göncre meg pólókra. De legalább ott vette őket :)
Ők kajáltak egyet röviden, én meg, mivel nem tudtam megnézni az egyenlegem, és a Towerbe a belépő 15Ł körül volt, és amúgysem nagyon voltam éhes, indiaira meg pláne nem, gondoltam, hogy majd később kajálok. Aztán, mire megjött az étvágyam, és akartam kajálni, addigra se tisztességes fish and chips-est sem láttunk, és a boltokban is alig volt normális kaja. A hazaútra is a külvárosban egy pakisztáni étteremben vettem fish and chipset (ami kiábrándító volt leginkább), meg szendvicset, vizet, stb. Ja, és a gránátalma levére is allergiás vagyok, mint a dióra. De ez már a hazaúton derült ki :) 

Camdenből a London Bridge felé indultunk, a megálló viszont csak kijáratként volt használható a zsúfoltság elkerülése végett, szóval kerülni kellett. Ezek az angolok néha meg vannak kergülve... :) Sikerült eljutni nagyjából a hídig, onnan kimentünk a partra, nem a megszokott úton, és onnen csináltunk fotókat. Átmentünk a hídon, ott is csináltam pár képet, és megérkeztünk a Tower-hez. Ott eldöntöttük, hogy 2 óra messze nem elég hozzá, hogy megnézzük az egészet, ezért a St.Paul katedrálist és a Harrods-ot vettük célba. A katedrálisba nem mentünk be, mert vasárnap nem lehet bemenni, meg fizetni is kéne érte. Grrr. A Harrods meg őszintén nekem nem tetszett, nem hiszem, hogy olyan áruházban akarnék vásárolni, ami ennyire puccos, és mindenki nézi, hogy mit segíthet. Vannak dolgok, amiket egyedül intézek és döntök el, nem szerelek webcamot a WCbe sem, a vásárlásnál sem kell a vállam mögött figyelni... De ez csak szerintem :) Az mondjuk tény, hogy az indiai eladó nagyon kedves volt, Joe egy pénztárcát akart venni, és nem volt rajta vonalkód, hozatott egyet egy másik alkalmazottal, beszkennelte a vonalkódot, majd megkérdezte Joe-t, hogy melyiket szeretné, esetleg az új vonalkódosat, vagy a vonalkód nélkülit szeretné? :) Elég érdekes, de nyilván megfizetik őket alaposan, és szelektálják is az alkalmazottakat.  

Másfél órát szántunk az amúgy nagyjából félórás hazaútra (ha lenne metró), és út közben még elsétáltunk a Reagent streeet-en, nagyon szép, klasszicista stílusú épületek, kivilágítva, az utolsó fotók egyike a kicsit kanyarodó utcával és magasabb épületekkel... Itt már igencsak elcsigázott voltam, mert a tescoban egy darab halas háromszög csomag szendvics volt, semmi más ehető, a másik kajaboltban meg feltúrtam az egészet, mire találtam nem vega és nem halas szendvicset. Az sem volt annyira finom, mint az otthoniak, de legalább kaja. De ezt is csak a buszon nyomtam be. Ettem volna, de se idő, se hely nem volt, a szendvicsemet meg, ami még volt, azt meg azért nem akartam, mert kb. 2-3 óra alvás péntekről szombatra, majd szombat este masszív ivászat, kb. 3,5 óra alvás, és ha nekiállok kajálni, akkor tuti elálmosodok. Ehhez képest én bírtam a négyesből a legjobban, mindenki csak nézett, hogy mi van meg ilyesmi :)
Persze a másfél órás ráhagyás a hazaútra nem volt elég, és kb. 2 óráig utaztunk hazafelé buszon (kib****tt Jubilee line!), mert olyan dugó volt a külváros irányába vasárnap este (!). Nem volt nagy gond, mert a társaság egy része még jóval utánunk érkezett. Elmentem kaját venni, úgyhogy a mosdó-zuhanyzó körre már nem nagyon jutott idő, úgyhogy a cipőmet nem is vettem le, mint odaúton... Kényelmetlenebb is volt minden. A busz hátsó részét lefoglalták a mexikóiak, akik így legalább nem minket zavartak a zsivallyal, viszont kevesebb hely is volt így. Végre nekiláttam a fish and chips-nek, meg elkezdtem zabálni, amit már tőlem az odaúton megszoktak, és nem voltam sem különösebben álmos, sem fáradt. Pedig a buszok és metrók-vonatok amikor elindulnak, akkor mindig úgy ringatnak, mint egy jó nagy bölcső, és mindig álmos vagyok, be is alszom néha, ha fáradt vagyok. Ehhez képest Londonban buszoztunk már szerintem két órája (mért nem használtuk a körgyűrűt, nem tudom...), és még mindig nem aludtam egy percet sem. Lehet, hogy azért, mert még mindig olyan dugó volt, hogy csak szötymörögtünk. Aztán kiértünk a városból, vagy nem tudom, de elaludtam negyed órára, és borzasztó nyakfájással ébredtem, mert elég kényelmetlen volt. Aztán beraktam a kishátizsákomba minden szennyest meg ruhát, és párnénak használva ráhajtottam a fejem, mindjárt más volt. Minden előjel nélkül aludtam, amíg a közvetlenül La Manche előtti pihenőhöz nem érkeztünk. Az emberek kimentek a mellékhelységbe, aztán a nagy részük visszaszállt a buszra. Egyszer csak arra kapom fel a fejem, hogy a busz elejéből "Allez allez allez allez allez!" kiabálás, és elindul a busz. Kimentünk a parkolóból, jobbra néztem, és négy srác (a két spanyol, meg két francia) tanácstalanul áll bamba képpel a busz hűlt helye mellett, és nézik, hogy most mi van, és otthagytuk őket... :D :D :D :D Hattttalmas x] Persze visszamentünk értük, felvettük őket, és elondultunk a vonat felé. De az talán még vicceseb volt, hogy tényleg ottfelejtettünk valakit, és megint vissza kellett fordulni a sorompó elől. És aztán megint visszafordultunk még egyszer, akkor már nem tudom, miért, mert egy csaj meg a sofőr mentek be a pihenőhelyre. Végül begurultunk a vonatba, és még felálltam megnézni, hogy jönnek-e mögöttünk, és akartam egy képet csinálni, de már ott volt a mögöttünk jövő busz, és nem látszott volna, meg még az, hogy a biztonsági tájékoztató szöveget elkezdik mondani angolul. Majd felébredtem valamikor már az országúton, az utastérben a biztonsági fények is ki voltak kapcsolva, mindenki aludt, mindenki csendben, és a csullagok a buszon belülről is gyönyörűen kivehetőek voltak :) Aztán visszaaludtam, és a suli előtti kis körforgalom (ha még emlékszel rá) előtt nagyjából egy kilométerrel ébredtem fel :)
A mobilomat elvittem a carrefour-ba, ahol vettem, a mobilos csókának mondtam, hogy mi a baj, erre iszonyú flegmán "Je ne comprends pas", azaz "nem értem". Hát baszod, sajnálom, hogy tájszólással beszéled a franciát, és az én kiejtésem, ha nem is tökéletes, de közelebb van az irodalmi franciához, mint a tiéd -.-" Végül továbbirányított a carrefour ügyfélszolgálathoz, ahol az ilyesmiket hivatalosan intézik, és némi kis nyelvi nehézség, ámbár nagyon segítőkész és kedves középkorú ügyfélszolgálatos nő segítségével felvették a telefonomat gyógyításra, azt mondta, hogy ha nem tudnak felhívni, vagy nem érteném telefonon, akkor szombat-vasárnap felé menjek a carrefour-ba, és talán ott lesz, ha nem, akkor a jövő héten próbáljam meg. Hát ennyi a Londoni történet :)

Ja, és Szandi: Londonon ezen túl osztozunk. Sajnálom :)

London Calling I. - péntek, szombat

Ahogy az időbeosztáson is látni lehetett, az érkezés szombat reggel 6 órára volt belőve. Nyilván ahhoz, hogy akkorra odaérjünk, idejében el kell indulni. Ez egész konkrétan péntek 21.00-t jelentett. És ahhoz képest, hogy beterveztem némi alvást a buszozás előtt, a telefon GPS-ében keresgettem a helyeket, csillagoztam a koordinátákat, hogy könnyebben megtaláljam. Hát, a beépített GPS program google maps alapú, és elég kicsi a cache, szóval egyszer csak úgy döntött, hogy a cache-elt térképet kitörli, és onnantól nem is tudtam használni... Erről ennyit. Miután természetesen késésben voltam (bár nem utolsóként érkeztem), leghátul ültem le, majdnem az egész sor hátul szabad volt :) Később jó döntésnek bizonyult (volna :)). Minden esetre a terveim megvoltak, bár volt egy referencia terv a Facebook oldalán az eventnek, de változtatgattam rajta.
A buszban előttem ült Joe (amcsi-német csaj) és Isasi (mexikói csaj). A busz hátsó részlegét egyébként elözönlötték a mexikóiak, ezért nem nagyon lehetett aludni, legalábbis én nem tudtam. Joe és Vera felajánlották, hogy - miután a kérdésre válaszolva mondtam, hogy egyedül jöttem csak Londonba - lógjak velük. Szóval egészen jól alakult a dolog :) Főleg, hogy az összes társaság nagyjából 70-80%-a nőstény volt :P
Kb. h2 körül érkeztünk meg a csalagúthoz, és az volt kiírva a táblákra, hogy a vonat boarding-ok technikai malőr miatt pár perces késéssel indulnak. Aztán 10 perc múlva az, hogy 17.30ig törlik az összes járatot technikai problémák miatt. Hát nem kicsit kavart ez fel mindenkit a buszon. Aztán az, hogy mégis van vonat. Aztán azt, hogy egy fél órával később lesz csak. Aztán fél óra múlva megint csak fél órával később. Aztán a tényleges késés végül 1,5 óra volt, arra még emlékszem, hogy kijöttünk a csalagútból, de elaludtam.

Már London külvárosa előtt ébredtem fel, amikor pirkadt, kb. 2 órát aludhattam max. Aztán bementünk Londonba, hogy mért nem a körgyűrűn, az rejtély, de órákat buszoztunk a városban. Viszont már ekkor láttam, hogy kurvára tetszik a város, nem csak a városközpont történelmi stílusú, mint pl. Rouen, vagy Párizs nagyrészt, hanem a külváros is. A rakéta alakú épület körül eltévedtünk, kavarogtunk is. 7 körül érkeztünk meg a hostelhez, ami 8 után nyitott csak. És mivel a busz csomagtartója a forgalom oldalán volt a hülye közlekedésük miatt, ezért nem tudtam kivenni a szendvicseimet, rohadt éhes is voltam. Aztán végül bementünk a hostelbe, de a szobák még nem voltak készen, szóval zuhany nélkül kellett nekivágni a városnézésnek. Mire átpakoltam a cuccaim a nagy hátizsákból a kicsibe (ami kell, kaja, pulcsi, esernyő, fényképező gép), a kicsiből meg a nagyba, ami nem kell (a második 1,5l pia pl.), addigra Joe és Vera már eltűntek. Fasza, egyedül meg nem akartam várost nézni, mert szar, szóval csatlakoztam a tömeghez a referenciatervvel.

A metrónál aztán kiderült, hogy a Jubilee line nem megy hétvégén a felújítások miatt. Hát ez még faszább. Ez később nem kevés fejfájást okozott... A jegyvétel után aztán doubledecker, buszozás. Jópofa volt :) A referenciaterv és a tömeg követése egyébként az első Starbucks-ig (amiből kis túlzással minden második sarkon van egy - tőlzás nélkül pedig minden harmadikon) egész jó ötletnek tűnt, ott aztán rá kellett jönnünk arra, hogy nem időhatékony az, ha fél órát várunk arra, hogy mindenki megkapja a szaros Starbucks kávéját. És mindezt kurvahidegben. Szóval azt még megvártuk, hogy kijöjjenek, de valamiért megint elkezdtek pöcsölni, nekem meg tele lett a f.... ezzel a szötymörgéssel, és ketten leléptünk a mexikói csajjal. A gyaloghídnál, ahonnan a London eye-t és a parlamentet-Bigbent lehet látni, csatlakoztunk egy francia sráchoz és francia csajhoz. Ők aztán a westminstrer és a parlament között leszakadtak, mert a szervezők egy csoportját megvárták, mi meg menni akartunk, úgyhogy beálltunk a sorba. Nagyjából ekkor láttunk utoljára bárki ismerőst estig. Mi már a sor eleje felé voltunk, mire egy csoport ismerős felbukkant, de nem vettek észre minket, és végül nem álltak be a sorba, ezek után esélytelen volt bárkivel is összefutni a későbbiekben... Az apátság marha szép volt, meg magyar audioguide, kicsit szenilis, de kedves és segítőkész személyzet, mindössze 13Ł-ért cserébe, "simán jó" :) Sajnos fotózni nem lehetett bent, de azért megérte, hatalmas, sok-sok látnivalóval :) Bár azért a mexikói csaj teljesen nedves lett a benti látnivalóktól, mert jaj de imádja Londont, azért eldicsekedtem neki az ezer éves koronával (legalábbis legalább az egyik része ezer éves :P), meg ilyesmikkel, röviden a történetét is elmeséltem neki. Nehogy már valaki naivan azt gondolja, hogy az angol kutyák fel tudnak valamit mutatni, uggyan :P

Az apátság után egy McDonalds keresése közben egy egész szép suliudvarba botlottunk, mintha lakóépületek-kertvárosi épületek lennének gyűrűként összekötve, hogy egy udvart körbezárjanak, és indbe-nyakkendőbe öltözött középsulisok mindenhol, hát marhára tetszett :)
Sokkal jobban éreztem, mint Párizs vagy Rouen esetében, hogy teljesen külön világ. És, ami nagyon fura volt, hogy az emberek beszélnek angolul, méghozzá tisztességesen, nem makognak, borzasztó akcentussal stb. Basszus, értették, amit mondok, és én is, amit ők mondanak (pár kivételtől eltekintve, de erre visszatérek majd az este eseményeit illetően :))! Ezek után tök fura volt, bementem egy boltba, és reflexből mindig bonjour-ral köszöntem :D
A meki után aztán a Hyde-parkba vezetett az utunk, Clare, a londoni "szomszédom" tanácsára, hogy nézzem meg a Speaker's corner-t, általában holdkórosok állnak valami emelvényen és mondják a magukét. Hát, abszolút felháborító módon egyetlen hibbant csöves volt csak itt, az is némán állt egy felfordított zöldséges rekeszen, nem szólt egy szót sem. Fel-há-bo-rí-tó! :) Az itteni kis diadalív lefotózása után úgy döntöttünk, hogy a Portobello road market-et kihagyjuk, mert elég későre jár, és ha csak szombaton van ilyen, akkor valószínűleg délutánra már el is pakoltak.

A Covent Garden market felé vettük az irányt, egy csomó előadó, aranyember, ezüst nő, szabadulóművész (Tom-show, atlétában a **** hidegben, biztos élmény volt neki a hideg acéllánc is :D), komikus travi... meg egy rendes-tisztességes, bár nem nagy market. Ja, és söröző. Punch and Judy, megittunk 1-1 pofa sört a mexikói csajjal, és a teraszról néztük a szabadulóművész show-ját, utána pedig a Spitafield market felé mentünk. Sajnos már zárva volt, de elég jópofának nézett ki ez is... Majd egyszer máskor :) Odafelé útba ejtettük (ugyancsak Clare tanácsára) az egyik Hummingbird Bakery-t, és benyomtam egy Red Velvet ízű cupcake-et. Zseniáááááááális. Majdnem olyan jó, mint a Macaron, de azért mégsem :) A market után pedig elindultunk haza. Kis kavargás meg eltévedés, meg esőben gyaloglás után végre megtaláltuk a hostelunket a külvárosban. Szegény csaj eléggé ki volt borulva, nagyon elfáradt és éhes volt, de az én kajámat meg csokimat csak nem volt hajlandó elfogadni, inkább majdnem bőgött a nyűgtől. Nők.
A hostelben mi voltunk az első nem franciák este 8 felé. Kaptunk egy 6 ágyas szobát, amibe Isa-n kívül még 6 csajjal együtt voltam beosztva 8). Illetve "8)" lenne, de amikor az esti buliba készülődnek a lányok, és nem tudsz bemenni a kajádért, mert öltöznek (és öltöznek, és öltöznek, és öltöznek, aztán hajat vasalnak, és öltöznek, és göndörítenek, és öltöznek, és sminkelnek, és öltöznek), nos, az nem annyira jópofa. Ja, elég sokáig készülődtek, mondtam már? Node, még az öltözés előtt gondoltam, hogy veszek egy jó kis zuhanyt, felfrissítem magam testben és lélekben, vagy mi. Hát, mindkettőt sikerült, köszönhetően a fürdő csukhatatlan ablakának, az ebből adódó 15 fok levegőhőmérsékletnek, valamint annak, hogy a víz is hasonlóan iszonyatosan meleg volt. Amikor bejöttek a koedukált fürdőbe a kanadai csajok, hogy megkérdezzék, mennyire (nem) meleg a víz, mondtam neki, hogy kb. 5 centivel hidegebb, mint kéne. Elég soká esett le nekik, de akkor vihogás... :D
Éjfél körül sikerült mindenkit összeterelni, és elmenni végre bulizni Nothing hill-be, egy Supperclub nevű klubba, ami - nevéhez hűen - elég szuper volt =) Mondjuk ebben szerepe lehet annak is, hogy sikerült egy nagyjából fél üveg vodkát betermelni félig éhgyomorra, és először a kiutazásom óta eléggé spiccesnek éreztem magam :) Út közben találkozunk egy másik társasággal, az egyik srác nagyjából 45 körüli sportcipőjében szerencsétlenkedett az egyik csaj, amíg a srác a csaj jóval kisebb, rózsaszín tűsarkújában egyensúlyozott és mászkált fel-alá, elég vicces volt :D A klub környékén aztán megálltunk, hogy mindenkit bevárjunk, pénzt vegyünk ki, és betalált egy elég komolyan szipogó csóka, hogy kell-e nekünk zöld, vagy egy csík kólapor, mert jó lenne tőle a party (meg a buli után egy másik csóka is). Aztán egy német srác, a francia srác meg én tettünk egy kisebb kitérőt ATMet keresve, meg ilyesmi, és csak a többiektől lemaradva értünk a klubhoz. Ott 2 kordon, nagy feka kidobóember fogadott minket, feltűnően jó humorral :) kérdésre válaszolva megosztotta, hogy azért van 2 kordon, mert az egyik a fizetős, a másik a nemfizetős vendégeknek van. Mondjuk kb. harmadjára volt hajlandó megosztani, hogy mitől lesz valaki nem fizetős (akkor sem részletesen, csak annyit, hogy attól, hogy VIP, még lehet, hogy fizetős). Kicsit várni kellett, hogy bejussunk, de nem volt nagy sor, a 2. adaggal bejutottunk mindhárman, és csatlakoztunk a saját társaságunk szétszórt elemeihez. Mentünk volna az első körben is, mondtuk a csókának, hogy 3an vagyunk csak, Franciaországból diákok, ezért a buliért utaztunk ide, és bent van a társaságunk. Mondta, hogy franciákról szó sem lehet, erre a némettel elkezdtünk mutogatni, hogy csak ő, a harmadik srác francia, mi cserediákok vagyunk. A francia srác erre előkapta az amcsi útlevelét, merthogy kettős állampolgár (-.-"), a csávó meg röhögött egyet, és elég hamar beengedett hármunkat.
A buli amúgy nem volt rossz, felüdítően jó zene (értsd, azért felüdítő, mert ez már eléri azt a színvonalat, amit ha az ember meghall, amikor társasággal megy bulizni, akkor az ajtóból sarkon fordul és másik termet keres - igen, ENNYIRE szar itt mindenhol a zene), tisztességes tánctér, áthatolható(!) sűrűségű tömeg. Elég fura hely, minden fehér volt bent, vörös fények, a négyszög alakú fő tánctér 2 oldalán 1-1 hosszabb belső erkély, a földszinten meg oldalt térdig érő pódiumok párnákkal, vízipipákkal, jégbe hűtött pezsgőkkel, és középen meg az egyik végében is 1-1 nagyobb alapterületű pódium. A pult felé menet aztán a tömeggel egy ilyen pódium közelébe sodródtunk a francia sráccal, erre betalált egy random (a fejéből, az agresszív fellépéséből meg kiejtéséből valószínűsíthetően fociszurkoló) angol faszi, piros aranydíszes nem egészen zakószerű felsőben, elkapta a pólómat, megrángatott, és valamit üvöltött velem, de ugye a zene miatt nem értettem semmit. Közöltem vele, hogy bocs, de nem vagyok itteni, és kurvára nem értem, mi a fasz baja van, meg amúgy is, beszéljen tisztességes angolt. Nem ettől lett jobb kedve =] Még egy párszor betámadott meg megfenyegetett, kurvára nem értettem, mi a baja, vagy mért engem, de leesett, hogy talán jobb lenne, ha elhúznám a csíkot. Persze felbaszta az agyam. És azért annyira a többség ismer, hogy ha valami durván felbassza az agyam, akkor általában nem szoktam gondolkodni, és csinálok valami olyat, amiről évekig lehet sztorit mesélni (pl. elküldök egy iskolaigazgatót jó nagy nyilvánosság előtt a picsába, meg buliban némi lökdösődés nálam 3 mérettel nagyobbakkal). Hát, most is ilyen állapotban voltam, és mondtam a francia srácnak, hogy ha még egyszer jön a faszi, könyékkel arconbaszom, és betörik az arccsontja, úgyhogy számoljon azzal, hogy ő fedezi majd a hátam, vagy ilyesmi. Eben a pillanatban betalált a csávó hátulról... Az előbbi felvezetésből el tudjátok hinni, hogy ha nem csaptam meg, amikor az agyam a plafonon, meg folyékony bátorság is volt bennem egy fél üveg, akkor mennyire nem akartam belhét ezzel a faszival, meg azzal, hogy a biztiőrök tuti engem basztak volna ki onnan, hátha valami VIP, bedrogozva, bepiálva és bökővel (motozás nem volt...). Aztán szóltam egy biztiőrnek, mert mégiscsak felbaszta az agyam a csóka rendesen, de a válasz az volt, hogy vállonveregetett, megkérdezte, ki azt, aztán mondta, hogy már ne basszam fel az agyam, 3 perc múlva úgyis záróra lesz, és ő kér elnézést a klub nevében. Hát azért ez elég nagy kontraszt ahhoz képest, hogy otthon ha hosszászólsz vagy ránézel egy kopasz gorollára, már be van törve az orrod...

Egyéb fontosabb események: meghívtam a francia srácot egy felesre, mert ő akart meghívni, de a kabátjában maradt a kártyája. 2 vodkáért 12,37 (!) fontot fizettünk. Hogy ez hogy jött ki, azt nem tudom. Meg a srác feltűnően sokszor kereste a mexikói csajt, meg ölelgette, a telefonommal csináltam pár fotót róla :) Jó nagyot csattant a kövön :( Amúgy csináltam volna több fotót is, de féltem, hogy túl hamar lemerül a telefon, és nem volt adapterem az angol idióta konnektorhoz, és USBre sem tudtam sehol feldugni egész éjjelre :S És amikor húztam a srác agyát, hogy bazzeg ne tagadja már le, hogy ennyire hajt a csajra, akkor verte ki gesztikulálás közben véletlenül a kezemből a telefont...
Ezek után hazafelé vettük az irányt, és f5 körül már le is tudtunk feküdni :)

London Calling - hétvégi program :)

Saturday the 5^th March

6.00am         Arrival in London

8.00am         Check-in the hostel n° 8 to let our luggage (Dollis Hills, Jubilee line)

Morning        Big ben and house of parliament (tube Westminster)

                        Westminster

                        Tower of London, Tower Bridge and St Paul’s church

                        Covent Garden (tube Covent garden) pint of beer in the Punch and Judy

Afternoon     Portobello road market

                        Camden Town (tube Camden town)

                        (if we have time: Hyde park)

                        Shower time at the hostel for the cleanest people

Evening         Some pubs in Picadilly circus (tube Picadilly circus)

                         Nightclub “La fabric”, 77a Charterhouse Street (tube Farringdon)

Sunday the 5^6h March

Morning        Check out: 11am (You’ll be able to leave your bag at the Hostel)

Afternoon     Buckingham Palace (tube St James Park)

                        St James Park

                        Hyde park, speaker’s corner

7.00 pm   Departure 

Domaine de Monluc - Aubaine de Goupil moelleux (Sud-Ouest) 2009

Szőlő: Gris Manseng
Wow. Ez a legjobb szó rá. Wow. Azt hittem, hogy egy gyümölcsös nőu parfümöt érzek. Aztán nem, a bor illata volt. Ribizli, nem is, egres (!) íze van, némi szederrel (?), ananásszal (?). Erős savanyú-édes illat. Az íze is édes, de savas, nem monoton, mint a Tokaji. Azt hiszem, fel van adva a lecke, sakk-matt.

8,20 € / 75cl

Béatrice & Pascal Lambert - Chinon les terasses (Loire) 2009

Szőlő: Cabernet Franc

Az illata kicsit olyasmi, mint keresztapám odaégett pálinkájának. Azaz nem jó. Az íze gyümölcsös, lenyelés után azonnal átveszi a helyét egy erős, állatias íz. Határozottan nem ízlik.

9,00 € / 75cl 

Mas de la Séranne - Coteaux du Languedoc 2008

Szőlők: Cunsault, Grenache, Syrah 

Tömör illata van. Ennél jobban talán nem is lehet megfogalmazni. Nyomokban édeskés az illat, de erősen fűszeres, és kicsit keserű (!) is, leginkább vaníliás. Ízre közepesen savanyú és savas, nem tanninos. Az utóíze határozottan vaníliás, ami pillanatok alatt elmúlik, és jópár másodperc múlva egy erősen savanyú íz veszi át a helyét.

6,90 € / 75cl 

Domaine de Lucena - Comté de Grignan (Rhône) 2008

Szőlők: Merlot, Grenache

Erős, markáns illat, az illata alapján erősen savas lehet, mégis van egy egy édes-gyümölcsös benyomásom.

Ízre erősen tanninos, savas, erős, de nyomokban csokoládét, zöldségeket is felfedezek benne. Valami ismerős ízt és illatot is vélek benne találni, lehet, hogy csak a fa ízét.

5,00 € / 75cl 

Én a plázapöcs

Elindultam egy listával, hogy mit kell vennem. 9 cucc volt rajta, meg amit a mai ebédhez kellett (volna) vennem. Az erdeti lista így nézett ki:

Olaj

Túró (ha van, valahol láttam)

Tojás

Tészta

Szivacs

Liszt

Cukor

Tej

(Párna, ha eljutok az IKEAba...)

Aztán marha nehezen találtam meg őket, és persze mindent szétszórnak, hogy a vásárló beléjük botoljon, és megvegye. Én meg egészen eddig azt hittem, hogy tudatos vásárló vagyok... hát (a kosár, amikor 3 cuccot kihúztam az előző listáról):

És a végleges lista:

6L tej

fél liter tejszín

fél kiló spirálos tészta

1kg spagettitészta

1 kiló „tejföl” (sűrű joghurt, 0 tejföl jelleggel, csak az állaga max)

1 kiló tejfölrevalamivel  jobban hasonlító joghurt

fél kiló polenta

fél kiló krumplipűré por

3 kis szál póréhagyma

4db zöld és 6 darab piros „paprika” (méretben a TV és chili közt van)

5db macskapöcs paprika

4 fej lilahagyma

1 kiló tarja-szerűség

200g füstölt szalonna, kockázva, kicsit zsírosabb

600g apró croissant védőgázas csomagolásban

1 liter olaj

12 tojás

2 kiló cukor

1 kiló liszt

2 új mosogatószivacs

1felmosóvödör

________________ 

∑ 37,60€

és nem kaptam zsemlemorzsát a rántott húshoz. *MORC!*

Château le Peyral - Bergerac Blanc Sec 2009

Szőlő: Semillon, Sauvignon, Muscadelle

Fiatal, reduktív bor. Nem erős semmilyen jellegzetessége, de nem is jellegtelen, gyenge: kicsit savas, citrusos, de nem túl savanyú. Nem túl erős, de nem is túl könnyű. Az illata is hasonló volt. Egy igen jó egyensúlya van a bornak. Tenger gyümölcseihez nagyon jól el tudom képzelni.

6,10 € / 75cl

Végezetül némi freudi(?) elírás:

Költségek

Kicsit számolgattam, hogy hol tartok a költségvetésemben, és nem lettem jókedvű. Ha tisztességesen akarok utazni, akkor valamit ki kell találnom. Asszem ez az egyik alapvető dolog, ami miatt néha kicsit nehéz jól érezni magam itt...

Ryanair

Most néztem, Paris - Beauvais kb. 15-20€ért elérhető távban van, és mocsok olcsó repjegyek vannak. Asszem utazni fogok, sokat :) Húúú, de sokba fog ez nekem kerülni :D

Szolgálati közlemény

Nem, nem a rolót húzom le :)

Rég írtam, és azt hiszem, a jövőben sem fogok már minden (más)nap írni. Ugyanakkor a fotók mindig frissülnek - azt hiszem, FBra is fel fogom őket töltögetni párhuzamosan, mivel Flickr-en max 200db kép lehet kint egyszerre. A legújabb képek Etretat-ról és Hunfleur-ről kint vannak, szépek, bár az eső persze végig esett, dehát istenem. Na, akkor a fotókról ennyit :)

A távlati terveim a következőképpen néznek ki:

-Továbbra is legalább 1-2 palack teli, ugyanennyi megbontott borospalackot tárolni a szobában, úgy, hogy az üres palackok száma 4-6 között maradjon, a fogyasztás pedig ne térjen el az állandósult állapottól (lefelé). Valaki agyas kiszámolhatná ezt egy modellel... Nem, nem lettem alkoholista (nagyon) (még)!

-Március 5-6 London Calling hétvége. Asszem nem kell magyarázni :)

-Holnap elmegyek Caen-ba. Partraszállás, amit akartok. Remélem esni fog, mint ahogy az Etretat-kiránduláson is végig. Meg jó hideg volt, és fújt a szél is (hogy máshogy lett volna?).

-A héten valamikor elmegyek Bordeaux-ba. Csak a vonatjegy oda-vissza minden kedvezménnyel 100€, 577km, 3:11 idő.

-Megcsinálom az alábbiak mindegyikét, szép folyamatosan:

1. székelykáposzta
2. füstölt főtt csülök (már ha lehet kapni...)
3. lecsó
4. fánk
5. spaghetti carbonara
6. tejberizs
7. bécsi szelet
8. túrógombóc
9. babgulyás
10. mákos guba sütő hiányában elmarad >(

Ötleteket még szívesen fogadok :)

Mindennapi dolgok

Na, akkor egy jó hosszú post a kihagyás után... Néhány dolog, még jönnek update-ek. A hétvégéről is írok majd :)

A koli, ahol lakom, a Cité du panorama része, ami mondjuk egy épületegyüttes, úgy 8 koliépülettel. Mosoda pedig nincs. Illetve van, de csak ágyneműnek. Na ezt se értem.

Tegnap előtt elmentem a mosodába, ami kb. 5 percnyire van. Mindig elhurcolni oda a dolgokat, hát, pain in the ass, komolyan. Először is, kell venni egy plasztik kártyát, amire az ember pénzt tölt fel. Hogy mi kerül mondjuk egy mosásban 2€-ba, azt nem tudom, meg 0,5€ a mosópor is. A szárítás szintén 2€, viszont oda legalább befér az összes ruha együtt, nem kell 3 adagban csinálni. Ergo, egy teljes adag mosás 10€. Ezt kb. 2 hetente eljátszani, meg 2+ órát szarakodni vele. És mindezt havi 250€-ért, eh.  Őszintén nem értem, mért olyan rohadt nehéz egy mosodát tenni ebbe az épületegyüttesbe, legalábbis mért kell rá áprilisig várni. A "mosodában" 3 gép és 2 szárító van. Azért ennek nem kell nagy hely. Ha az ágyneműt lehet itt mosni, akkor  Ja, és persze ilyen excel táblázat sincs kitéve, ahova mindenki beírná magát, hogy mikor menne mosni. Akárhogy is nézem, ebben civilizáltabbak vagyunk. 1-0 nekünk.

A szobámról nem is írtam asszem, a méretét tekintve nem is nagyon tudok, valamivel kisebb, mint a kinizsis szobák, de saját, és a fürdő és WC is saját, ami nem rossz. Meg kilátás zöld területre, némi koliépülettel fűszerezve. Ja, és erkély. Ami viszont  nincs, az radiátor vagy padlófűtés. Egyszerűen nincs. Az igaz, hogy jól szigetelt, és a félig leszakadt ajtót is megcsinálták, de azért elég fura... Jobb szoba, nincs fűtőtest, azt mondom 2-1.

A legviccesebb az egészben, hogy elvárják, takarítsunk ki a szobában tisztességesen, de felmosó cucc nincs, csak partvis. Arról nem beszélve, hogy a takarítónőnek kulcsa van a szobához, és be is szokott jönni ellenőrizni a tisztaságot, amikor nem vagyok itthon. Meg a postás is a szobában teszi le a leveleket. Mért nincs postaláda, passz. 3-1.

A takarítónő egyébként bezáratta a konyhát pár napra, mert olyan állapotok uralkodtak. Van néhány elég igénytelen ember a szinten. A konyháról csak annyit, hogy az összes felszerelése ennyi:

-asztal

-2 műanyag szék

-2 tálcás mosogató

-1 mikrohullámú sütő

-1 főzőlap, 2,5 működő hellyel

-1 mosogatószivacs

Kicsit spártai, főleg egy egész szintre nézve. 4-1.

Az emberek amúgy nagyon kedvesek, sokkal inkább, mint otthon, ha franciául kezdi az ember, az már biztos. Tényleg segítőkészek, mosolyognak, stb. De valamelyik nap bent felejtettem a fekete puma hátizsákomat a teremben. Délután visszamentem, akkor már nem volt ott, a talált tárgyak osztályán nem volt azóta sem. Egy pendrive volt benne, meg némi kagylóhéj, amit Mt.St. Michelben gyűjtöttem Krisztinek. Ezt sajnálom mondjuk a legjobban az egészben. Az igaz, hogy a könyvtárból lopkodják a laptopokat, de olyanra azért nem nagyon tudok otthon példát, hogy valami elhagyott dolog nem lett meg. Lehet, hogy csak én nem tudok róla, mondjuk.

Update: a táska meglett, benne mindennel. A teremben volt. Mivel egész nap óra volt ott, ezért bekopogtam, és megkérdeztem, hogy ott van-e, de azt mondták, senki nem lát ilyesmit. Aztán pénteken a szomszéd orosz srác meglátta, elhozta, és írt SMSt. Aztán letette az erkélyemre. +1 az oroszoknak :)

A francia kommunikációról jut eszembe, sem az online banking, sem a telefonos egyenlegfeltöltés nem érhető el, angolul, csak franciául. A térerő amúgy is szar, ezért ezutóbbit amúgy is alig lehet érteni. Elég jellemző a franciákra...

Vasárnap esti "élménybeszámoló"

Este átmentem a szomszéd koliba, egy kínai csaj (akivel franciaórán alkottam egy csapatot, és barátságos  volt és közvetlen, nem úgy, mint a többi kínai itt általában) hívott, hogy majd a barátaival főz nekem kínait, én főzzek nekik magyaros kaját. Ha előre tudom, hogy mi vár rám, akkor valószínűleg nem mondtam volna igent a meghívásra... 

Az még hagyján, hogy a kajájukban a 3/4ig nyers krumpli, a csillagánizs és a babérlevél egy elegyet képezett (bár a kínai káposzta egész fincsi), csak azt nem vettem figyelembe a számításoknál, hogy ha egy csaj angolul azt mondja, hogy "friend", akkor az lánybarát, nem ám úgy, mint a magyarban. Ő meg nyilván friendet mondott. Szóval 2 srácot vártam, gondoltam egy jó dumálós este lesz, átmentem, és az a meglepetés fogadott, hogy...
Nem sokkal érzekésem után felhozta beszédtémának, hogy a kínai csajoknak az az álma, hogy ők a királylányok, és majd jön a herceg, aki meghódítja őket, blabla. Aztán megemlítette, hogy amikor beléptem a francais des affaires (business french) órára, természetesen némi késéssel (hisz' rólam van szó ;) ), de annál lendületesebben, akkor az ő "friend"-je tökre úgy vette le, mintha egy herceg lépett volna a terembe. Na itt kezdett leesni, hogy ez nem egészen az a fajta dumálós este lesz, amire számítottam. Azért még bennem volt az ideg, hogy lehet ez még rosszabb is (bár nem sokkal, mint később kiderült), ha esetleg kiderülne, hogy a "friend" mégiscsak srác...

És a tortúra csak ezután következett. De nem ám az a fajta japán fantáziapornó, hogy a 3 csinos (?) japó csaj gimis uniformisban (az a rövid kockás szoknya dolog) meglovagolja a "magatehetetlen" "áldozatot"! Mondjuk jobb is, mert egyedül az engem invitáló csaj volt csinos, de róla eleve tudtam, hogy pasija van, és azt, hogy az egész kínai kontingensben ő az egyetlen európai szemmel vállalható csaj. Végeredményben a 2 csaj nem sokkal volt kevésbé rossz, mintha egy meleg srác nyomult volna... Maradjunk annyiban, hogy ha ez a 2 csaj akart volna ilyen lekötözős dolgot játszani velem, a szívem is megállt volna. 

Szóval nem ez volt a tortúra (hála'Istennek), hanem az egész este annak a jegyében telt, hogy folyamatosan minden csodálatos, amit csináltam, mindenhová 1 lépés távolsággal követtek, így vagy a nyelvük, vagy Ők maguk voltak a seggemben.

^.^

Eredmények :)

Jó nagy adag halsaláta, korrekt adag gulyás, életem első (hatalmas adag) vegyes pörköltje is elkészült (fasza lett), és most csinálom a csirkepörköltet a Hortobágyihoz. Reszkessetek kínaiak, lealázom az összes kaját, amit Ti főztök nekem holnap ;)

Hétvégi program

Voltam bent a Centre Ville-ben, kb. 1 óra alatt bejártam az egészet, mindennel együtt. Hazafelé bevásároltam megint, kurvasok kaját, kb. 40€-ért. Szóval most nekiállok főzőcskézni, a képeket meg majd egy rövidebb szünetben feldobom...
Nem lettek hatalmas képek, sem editálás, sem semmi, de hideg volt, és csak kattogtattam egy párat dokumentációs céllal. Majd egyszer lemegyek este, mert marhára gyönyörű az egész kivilágítva. 

A VILÁG legnagyobb lúzere

Én vagyok... >(

Na jó, mégsem vagyok lúzer. Történt ugyanis, hogy elhagytam a táskám óra után, és mire visszamentem, eltűnt. Remény még van, ma a talált tárgyak osztályát is megnézem. Nade, ami még lényegesebb, hogy benne volt minden papír a banktól, ögyfélazonosító, számlaszám, titkos kód és pin-kód. Szóval minden. Azt hittem, azzal együtt tűnt el.

De nem tűnt el, csak paráztam fölöslegesen. A kabátom belső zsebében volt. Hogy mekkora lúzer vagyok... :D

Hááát ezt hogy csinálja?

Valahogy úgy érzek, mint a videón 0.26 körül. Én nem tudom, hogy csinálja, de amikor mérlegre teszek valami zöldséget/gyümölcsöt a Carrefour-ban, 5ből 4szer biztos eltalálja, hogy mit teszek rá. Pl. amikor paradicsomot mérek, a zöldségválasztó képernyőn a mérleg fölött, ahol ki kell választani, hogy mit tettem rá, megjelenik a koktélparadicsom, a normál, meg a hosszúkás, meg még valami. Ugyan ez krumplival: mosott, mosatlan, sárga, nemsárga. És ezt nem csak én vettem észre.

Valami izével belebeszél az izémbe varázslat kamerázós dolog lehet? Ki van mondjuk írva, hogy be van kamerázva, de hol bújik el a manó, aki ezt folyamatosan ellenőrzi, figyel? :O

A vicces srác...

Tegnap intermediate corporate finance óra, már csak a kínaiak mellett volt hely. Tanár kérdez valamit, indiai csaj válaszol, de kb. érthetetlenül, hadarva. Látszott a kínaiakon is, hogy marhára nem értik, mi a frászt mond. Finoman megkocogtattam a mellettem levő kínai csaj vállát:

-Is she speaking in chineese?

A tanár kicsit kiakadt a visítástól, amit a kínaiak rendeztek, miután leesett nekik :)

Más, tegnap este, házibuli Claire-éknél (ahol a csodás buszmenetrend miatt vagy 3/4 órát tudtam maradni):

Én: -The blondie says what.

Claire: -What?

A barátai biztosítottak, hogy nagyon bírják a búrámat, és nagyon örülnek, hogy megismerhetnek :P 

Mont Saint Michel túra

Nem sok mesélni való van róla, igazából a képeken lehet látni, hogy néz ki :) Elvileg dagálykor elönti a víz az utat, és csak apálykor lehet átmenni. Hát a csigazabálók elvették a dolog romantikásosságát, és építettek egy magasított betonutat...

Az orosz csajszi eléggé közömbös a társaságomat illetően, érdekes, a sráccal elég jól összespanoltunk, de kicsit úgy érzem, mintha a csaj levegőnek nézne. Szóval nem nagyon volt opció, hogy hozzá (és a társaságához) csatlakozzak. Mármint, abszolút nem akarok tőle semmit, 19 éves és tökre kislányos, csak gondoltam azért mégis csak lehetünk spanok, külföldiek élettapasztalatát megismerni mindig jó... hát, úgy tűnik, mégsem :) De a sráccal végigbandáztuk a túrát, meg a sráccal jött egy amcsi csaj (akit a reverse peninsula után szarrá oltottam), meg a török csaj a szintről. Szóval így négyesben nyomtuk végig, a végére kicsit unatkoztunk, mert 6 óra, és kívülről jobban néz ki és izgalmasabb is, mint belülről. Mondjuk ingyenes volt a jegy EU tagoknak :)

Kívül az árapályból adódóan iszap, ami elég vizes volt, nyakig olyanok lettünk, de csináltam pár jó fotót :) A 2x3 óra buszozás elég fárasztó volt, meg szar idő is lett a végére, és a buszsofőr el is nézte a lehajtót (plusz fél óra utazgatás), viszont Max-al, egy francia sráccal dumáltam (pl. azt, hogy nincs király Magyarországon... de ja, lehet, hogy a srác csak előrelátó :D), és hívtam, hogy a kötelező cserediák félévét töltse Budapesten :)

Hát, kb. ennyi. Azért jó volt :) 

Fasza -.-"

Nem elég, hogy a saját lóvémhoz nem férek hozzá, de még a csokikóstolást is lekéstem emiatt. Utálom a bankokat. Mocskos vadkaptalista világ mihaszna élősködői!

Ápdét: szökszessz. Csak az a ***** csoki :(

A tegnapi nap beszólásai és mindenféle más

Azok után, hogy meséltem a francia srácnak, hogy Budapesten van vár:
-Is there a king in Hungary?

Következő, amcsi csaj Mt.St. Michelben:

-Is this thing on the shore of a... stuff you know, water surrounded by land from 3 directions

you know, reverse peninsula?

-You mean, a bay?

"Great, now you are teaching me my own language..."

 

Más, bevásárlólista:
3 bagett
10 tojás
fél literes mosogatószer
6 liter tej
kb. 1 kiló krumpli
1 db narancs
vákuumfóliás sonka

11.40€

Mai post

Na, ez a túra is megvolt. Majd részletesen a kirándulásról kicsit később (talán késő este), de számos tapasztalattal lettem gazdagabb.

Először is, amikor benyitottam az orosz sráchoz, meglehetősen büdös volt, gondoltam vele van valami para. De most átkopogtam a másik oldali szomszédhoz, és.... ő, hát, durva. Egy kb. nálam 3szor (széltében!) nagyobb néger csaj nyitott ajtót, és olyan büdös szag áradt ki, hogy arrébb kellett álljak a levegőáramlás fősodorából. Fodi előítéleteinek valsz megvan az alapja...

A másik az, hogy ha egész nap süvít a szél, hideg van (értsd 8 fok, de óceáni szél), és néha szemerkél az eső, annak itt örülni kell, mert akkor jó időnk van. A francia kísérő srác szerint legalábbis szerencsénk volt az időjárással.

No, dióhéjban egyelőre ennyi :) (Azért jó volt)

Újra itt van

A nagy csapat Balu Normandiában. Igazából kb. a gépre várakozás közben jött rám az az érzés, hogy mostmár tényleg "végleg" elmentem otthonról...

Fél 9-re ide is értem, bár volt egy olyan előérzetem, hoyg ez a repülő le fog jönni onnan fentről idejekorán, de hát ezért is nem hiszek általában a "jel"ekben. Holnap irány Mont Saint Michel (térkép)! :) További képek pedig a helyről >itt<.

P.S.: nem penészedett meg semmi a hűtőmben, csak a bagett száradt ki, amit ittfelejtettem.

P.S.2.: amikor elmentem, még nem volt bal oldali szomszédom, de szerintem pár napon belül megint nem lesz. Mert alaposan meggyilkolászom, ha bömbölteti a zenét, és énekel rá. Egy embertől vagyok ezt hajlandó elviselni, és az pont nem ő... 

Take two

Indul a második felvonás, bepakoltam. Kaját megint nem nagyon viszek, csak ímmel-ámmal, mert dugig raktam a táskám...

Buddy

Ma reggel írt a tandempartnerem, hogy mizu van velem, ő lesz a tandemem (hú, még rímelt is). Mintha ismerős lett volna. Igen, ő az egyik csaj, aki ráindult a brazil srácra, mihelyt feláltam és elköszöntem a sráctól. Ehhehe :) Komoly csesztetésnek lesz szegény csaj kitéve még ebben a félévben ;)

Könnyes búcsú :(

A bankkártyámtól. Sajnos tegnap este óta valahol elváltak útjaink. Természetesen letiltani se tudom, de még egy számlatörténetet se tudok nézni, mert a nyomoronc OTP nem küldi el külföldre  az ellenőrző SMS kódot... Ezt már szeretem!

Jójó, tudom, hatásvadász cím, de mondjuk elég érzékenyen érint :/

Mi szem-szájnak ingere

Tegnapi vásárlás listája:

nagy borospohár (mégiscsak Franciaországban vagyunk) x2

bögre x2

kés, villa, kanál x2

lapos és mélytányér x2

fakanál

merőkanál

kézi habverő (palacsintához majd...)

kerámiakés (vágni, de ha majd elfogy a borotvapenge, ahelyett is tudom használni...)

4db palacsintasütő-alakú-szerű edény

5db lábas, ez is készletben volt

1 nagy fedő

1 tekercs folpack

Fanta 2L

3 palack fehérbor

1 palack vörösbor (ez már el is fogyott :))

1 palack cidre

1 doboz margarin

1 vákuumfóliás gouda sajt

2 vákuumfóliás  eidamer sajt

2kg röfilapocka (a felét megcsináltam pörköltnek)

kb. 6 fej hagyma

kb. 1kg krumpli

1 bagett

1db péd, csak épp túl kicsi normális takarónak -.-"

szappantartó

szappan x2

1db szövet lábtörlő

4db ajtó tetejére szerelhető akasztó, hogy fel tudjam akasztani a kabátot (ezek a franciák nem ismerik a ruhafogast, se teremben, se koliban...)

1 carrefour-gazdaságos mintás csöviszatyor, hogy haza is tudjam hozni -.-"

200 oldal kockás jegyzetpapír (olcsóbb, mint otthon -.-")

Asszem mindent felsoroltam. Ákos, Szandi, ki tudnátok légyszi számolni, hogy ez otthon mennyibe kerül? :P

A 100€-s bolt

Tartottam egy kis bevásárlást :)

A cehh 140€ volt, de megvettem kb. mindent, amit nem tudtam, meg elég kaját, meg ilyesmit, a félévre előre (a koliszobám felszerelése igencsak szegényes...). Ebben mondjuk benne van 4 palack bor és 1 palack cidre is...

Edények, evőeszközök, tányér, meg nagyon nagyon sokminden. Mondjuk otthon valsz ez is 2/3 ennyiből kijött volna. Viszont vettem 2 kiló sertéslapockát 4€ért, ilyen hamar lejárós cucc volt, a felét lefagyasztottam, a másik felét megcsináltam pörköltnek, és meghívtam vacsira a két oroszt. Meg egy kis kóstolót adtam a török cserediáknak is itt a szinten, sokat volt ő is a könyhába, és nézegette. Elég jó lett egyébként. A szinten kb. mindenki a csodájára járt, hogy valaki főz, úgy látszik, errefelé ez nem nagyon szokás. Egy pörkölttel én lettem a séfjedi a szinten :P

Délelőtt átruccantam a kastélyba, az a campus adminisztráiós központja (majd teszek fel képeket, ha csináltam), az órarendes kavarodások miatt. Össze is futottam 3 mexikóival, akikkel előtte órám volt, hatalmas arcok. Az elektronikus rendszer hisztije miatt mindenki a tanulmányi ügyekért felelős koordinátorral akar dumálni, akinek van egy üres órarend-szerű izé az ajtaján, ode lehet magad beírni, hogy fogadjon. Miután mind betelt, mondtam a srácoknak, hogy kicsit ki kéne egészíteni a táblázatot... hát nem kellett nekik kétszer mondani :D Szerencsétlen csávót jól betáblázták ma estére, beírtak valami csajt, aki minden napra beírta magát, szóval még a lebaszást se mi fogjuk kapni. Éljen a szertelen szórakozás (másokkal) :P

Tárgyfelvétel és miegymás

Avagy a Neptun Franciaországban is hatalmas istenség.

Errefelé 3 nap van felvenni a tárgyakat, és később, még a tárgyak indulása előtt van szintén 3 nap arra, hogy módosíts rajta. Ez azért jó, mert ha történetesen az utolsó napon lehal a rendszer, akkor jó alaposan meg van b*szva az ember :)))))

Mondanom sem kell, hogy ez történt, és hiába változtattam a tárgyaimon igencsak sokat, az órarendemet nem tudom megnézni, illetve, a régi tárgyak vannak benne, mert még nem updatelték. Szóval azt sem tudom, hogy mikor lesznek óráim a hét további részében...

Ma reggel 9-kor elkezdődött a suli, financial analysis. Szerintem valahol a befektetések és vállalati pénzügyek tárgy környékén lesz a nehézsége.

Az például kiderült, hogy egyel későbbi idősávban kéne a mostani előadáson ülnöm, és most valami máson. Na sebaj, majd lesz valahogy. De én még azt hittem, hogy az otthoni egyetemnek vannak meredek dolgai...

Az óra közepén levő 15 perces szünetben összespanoltam pár mexikói arccal. Mikor mondtam, hogy honnan vagyok, boldogan közölte, hogy volt Bécsben. Nem egészen értettem, hogy mit akar vele, de biztosítottam, hogy nagyon örülök neki, és majd ha megint monarchia lesz, akkor még jobban. Szerintem nem értette ;>

Most az óra második felében annyira le vagyok terhelve. 20ért veszem, 30ért adom el, mennyi lehet a haszonkulcs?

A "Cultural shock"

Top dolgok, amik pokolian hiányoznak:

2. Barátok
3. vasárnap nyitva tartó boltok
4. Budapest
5. minden más...

Na mindegy, ennek is vége lesz előbb-utóbb...

Az oroszok már a konyhában vannak.

Szó szerint. Intenzív francia kurzuson kiderült az egyik orosz csajsziról (mert itt az oroszok sokan vannak, mint az oroszok - bocs), hogy velem egy koliban lakik, aztán egy orosz srácról is, és kiderült, hogy tőlem balra, meg kettővel balra vannak. Szóval együtt vacsiztunk, megkínáltam őket alaposan pálinkával (amit kísérővel ittak, fúj, milyen oroszok ezek is), meg jól eldumálgattunk. Csak tudnám, hogy mért van a csaj farmerjának a seggén egy aranyszínű mini névtábla szerű cucc. Elég vicces, de végül is működhet a logikája...

Ja, a laptopom meg meg fog halni valamikor, lehet, hogy az út során elszenvedett 3 leejtés kicsit sok volt a winchesterének, tegnap előtt este elkezdett kattogni kikapcsolás előtt...

Vásárlás

Eltévedtem. Ennek eredményeképpen magabiztosan mentem egyenesen egyirányba, ahol legendásan jó tájékozódóképességem sejttette, hogy a buszmegállót találom. Azt nem találtam, de péket, hentest stb. igen, úgyhogy egy-egy gyors kör, és haza is jöttem.
40 percet tett ki az egész. Ebből 2*15 minimum gyaloglás volt, de inkább több...
25€ból vettem :
egy korrekt tonhalas és sonkás szenyát,
2 pici criossant-t,
egy kalácsot,
1 kicsi tégely valamilyen húde lekvárt,
8 pohár joghurtot
25dkg vákumsonkát,
egy citromos liptont.

Utóbbi 3 kivételével minőségi cuccnak tűntek a dolgok. A tonhalas egész ehető, bár tesóm jobbat csinálna :)

Day1 - Lehet ez még rosszabb is. Lehez ez még rosszabb is?

No,  akkor ott folytatom a történetet, hogy hősünk szerencsésen ébren maradt a vonaton, hiába az álom nélkül töltött hosszú mászkálós-csomaghúzgálós éjszaka.

7.40-kor leszálltam a Pályaudvaron, ekkor az utolsó (3.) szendvicsem már rég, vagy 3-4 órája elfogyasztásra került. De én a rettenthetetlen, megkerestem az irányt, és úgy döntöttem, most először és utoljára nem busszal megyek a campushoz, hanem gyalog. Legalább látok valamit a városból is.

Amit egyébként annyira nem láttam, mert ebben a porfészekben reggel 8kor olyan koromsötét van, mint otthon 6 órakor. Mégcsak nem is pirkadt.

Alaposan megbántam. Nem elég, hogy 2 órát húztam magammal-magam után a 30kg poggyászt, de hegynek felfelé (kb. gellért-hegy meredekségű dolog másfél órán keresztül), és olyan szmogban, ami a Nagykörúton is csak ritkán van. Éljen az egészséges életmód. Nyilván, mért mentem gyalog, ez az én hülyeségem. De azért jön jobb is.

Másfél óra kutyagolás után megérkeztem a Campushoz. Azt kell tudni róla, hogy akkora az épületállományát tekintve, mint kb. a műegyetem és az ELTE együttvéve, mindenestül. Ez az egyik. A másik az, amire több mint fél óra fölösleges bolyongás után jöttem rá, hogy ez nem az a campus, hanem a szomszédos. Persze, lehetnék én is a hibás benne, mert csak térképem volt, pontos cím nem. De ezek az istenverte kibaszott franciák képtelenek utcatáblákat kitenni, néha 5-10 percig gyalogolsz anélkül, hogy megtudnád, hogy melyik kibaszott úton járkálsz. És az sem segít, hogy a térképeket nézed, mert épp eléggé torzak (a gmaps pedig éppen eléggé eltér ahhoz), hogy egy kurva fingod nincs róla, hogy merre vagy. Ja, és a 3 eddig látott kitett térképből egyen mind be van jelölve, hogy hol vagyok éppen. Rohadjon meg az összes geci ott, ahol van.

Node, elkalandoztam a tündérmesétől.  Sikeresen megtaláltam a campuson a kastély formájú épületet. Bementem, kb. ¾ 10 volt az idő, de alighogy lecsutakoltam volna a sár felét magamról, amit magamra gyűjtöttem, elküldtek valami kurvafontos tájékoztatóra. Nem, nem, szálláskulcsot csak utána.

Kérdezte a nő, mért ülök leghátul és legjobb oldalt, mindenkitől távol. Mondtam neki, hogy valsz azért, mert el fogok aludni, mert nem sikerült ilyesmit tennem az elmúlt éjjel. Persze azt hitte, hogy viccelek. Hát nem. Csak sajnos nem sikerült, hiába próbálkoztam, és hiába volt összesen 4 óra alvás a bőröndöm becipzározása és az akkor (és mostan) között…

10kor kezdődött, 11kor bejelentette a csóka, hogy a tárgyfelvétel-módosítás 12.00-tól tart. De a betetőzése az volt, amikor a rózsaszín kapucnis pulóveres gyökér1 (lány) és gyökér2 (fiú) ecsetelte, hogy milyen jó, hogy lehet ilyen meg olyan táncot tanulni, blaaaaablablablabla. Mondtak volna annyit, hogy kit kell keresni, akit érdekel. És ilyenből volt egy pár fajta. El is húzták a dolgot 12.30ig. Persze, mi baj lehet végül is.

Ezek után végre véget vetettek ennek a szarnak is,  visszamentem, és megkaptam a kulcsomat f1 körül 2 ici-pici Croissant és egy deci tejeskávé kíséretében, majd fél óra a tárgyak intézésével telt, hogy végül felkerekedhessek, hogy megkeressem a kolit, a cím és térkép birtokában. Másfél órába telt, és persze szokás szerint nem az én hibámból, v.ö. névtáblák, torz térképek fent.

Ja, meg az egyetemisták, akik nem beszélnek angolul. Nem, mintha nem érttettem volna meg magamat  tökéletesen franciául, de az sem segített, mert kurvára senki nem tudta, hogy a rák retkes faszában van a koli, hiába nyomtam bárkinek az orra alá a térképet. Olyan 2 és f3 között sikerült benyitni a szobába végre.  

Azt ugye meg sem kell már jegyeznem, hogy a Szajnára kilátás az egy másik épületen keresztül, illetve erdős bozótos növénytársulás törzsei között valósul meg. Lehet, hogy 2 emelettel fentebbről jól látszik a Szajna azon része, amit a másik épület nem takar ki, de az kibaszottul hótziher, hogy én egy büdös lófaszt nem fogok látni belőle, amint elkezdek a fák levelei nőni. De megint elkalandoztam a jóba…

Ezek után jött a kirámolás, gyors rendrakás, sár lemosása, stb. Ez tartott nagyjából egy órát, mikor is észrevettem, hogy az erkély ajtó 4 zsanérjából a 3 gyakorlatilag nem létezik. Ha résnyinél jobban kinyitom az ajtót, akkor kiesik a helyéről, és 2 kézzel a helyére emelve kell bezárni. Természetesen idő nincs foglalkozni vele, mert Net, szobabiztosítás, bankszámla és buszbérlet fontosabb. El is ugrottam a közeli, 20 perc oda-vissza sétára levő boltba, és megvettem a számomra legkedvezőbb jóságkosarat, amit csak nyújtani tudott: egy alma és egy Kinder Bueno, ez mind volt. A dicső szerzeményem egyikét (az almát) út közben megettem, majd szerződésírogatás-kitöltés szünetében megettem a Bueno-t is. Ez is sikerült, úgyhogy hozzáláttam internetet intézni. Hál’Istennek kiderült, hogy ugyan ott kell az erkélyajtót is intézni. Közöltem a nővel, hogy gond van az erkélyajtóval, majdnem le van szakadva. Erre visszakérdezett franciául, hogy akkor beszélek franciául, ugye? Ó, a kurva anyád. Ja, hát hogyne. Mondtam neki, hogy kurvanagy gáz van az erkélyajtóval. Mutattam neki a papírt, hogy kettétépés, és hogy majdnem ugyan így néz ki az erkélyajtóm is. Az az idióta meg nem értette, milyen ajtó van, és a 2 feka sem nagyon értette, hogy megkértem őket, hogy segítsenek már fordítani csezmeg. Lásd fentebb az angoltudást.

Próbáld meg egy olyan idiótának szegényes francia nyelvi eszköztáraddal elmagyarázni, hogy mi a gáz, aki magától nem fogja fel többedszeri megismétléssel sem, hogy a balcony és a le balcon az valószínűleg kurvára ugyan az. Lehet, hogy a két szó nem hasonlított egymásra eléggé. Bazmeg.

Ezek után a wifi intézése már gyerekjáték volt. Arra azért rájött kognitívból, hogy az „entöhnet” az megegyezik az „entöhnet” szóval - szóval hazajöttem, beüzemeltem, és amikor beindult, akkor elkezdtem helyzetjelentést írni, visszatalálni a civilizáció vívmányaihoz. Most, hogy kiírtam magamból annyi dühöt és mérget, amennyit tudtam (van bőven még így is), felkelek, elmegyek (idejekorán?) kajáért. Meglátjuk, mennyi idő alatt járom meg busszal, ebből meg levonom a vásárlás idejét, szóval nettó menetidő lesz. Óra indul.

Day 0 - Na, ezt is megjártam. Minden értelemben.

Addig minden oké volt, amíg a gépre felkerültem. Felhős út, első 2 percben fényképezőgép elő, ellő néhányszor (jaj, ma sziporkázni fogok -.-” mindenkitől előre is elnézést…), majd 5 perc múlva abbahagy, egy óra múlva szenved az unalomtól. Hát ezért könyököltem ennyit, hogy ilyen jó kilátással üljek? Aztán itten még az eső is esett, és volt vagy 10+ fok. Hát monnyonle…

Gondoltam hardcore tolom, legyen némi izgalom a mókában, ezért nem néztem előre szállást Párizsban. Ha megérkeztem a reptérre, leülök a laptoppal, felmászok a netre, gondoltam én naivan. Vagy keresek egy kávézót netes hozzáféréssel. Aha, Móricka jól kigondolta. Kapásból itt gyakorlatilag nincs olyan, hogy wifi a kávézóban. Szerintem kicsit nevetséges, de hát ez va n a csigazabálóknál.

Némi kutyagolás után sikerült megtalálni azt, hogy hol kapom vissza a bőröndöm (Qva messze a termináltól, és bárki bemehet a bőröndökhöz, szóval aki csórni akar magának fasza táskát, annak hajrá). Bőrönd visszaszerezve, Project Antony indul.

Mondtam már, hogy a franciák idióták? Nem? Csak mert 2 csóka is képes volt tőlem megkérdezni, hogy hogyan jut a reptérről Párizsba, miközben tök evidensen tanácstalanul szenvedtem. Hát komolyan, tudja a fas rosseb. A nyugati világ minden országában kb. 90%-os biztonsággal meg lehet mondani, hogy az illető kelet-európai. Na, itt nem. Nem elég, hogy a saját pereputtyukat nem tudják megkülönböztetni, de a város szerintem kb. fele bevándorló, úgyhogy francia itt a feka, az arab, a kínai, a thai, de még a magyar is. Kb. csak francia-franciát alig látni a franciák fővárosában. 

Nos tehát, hol is tartottam… sikerült az „Orlyval” járattal 8 euróért eljutnom Antony-ba (nem, sajnos nem egy csinos csaj beceneve, hanem egy állomásé), majd onnan nézelődhettem bőven, ugyanis az RER B (ejtsd: ehhőehhbé, vagy csak magyarosan „ereerbé”) nagyon fasza útvonalat fed le, Tureffel, Nötrödám Invaludusok, amit akartok…

Ja igen, azt mondtam már, hogy a franciák idióták és megalomániásak? Nem? Na, akkor mondom. Ezek az Erőerek/metrók kb. átlag 2x olyan hosszúak, mint a magyar metrószerelvények, viszont bal oldalon közlekednek, mint az angélusok. Illetve, csak majdnem mindegyik, mert van olyan is, ami a jobb oldalon közlekedik. Hogy mi ebben a logika, tudja a rosseb… 

Allors, Pári, Pári, zsöszíziszi, na. Szóval akármennyire is Qvanagy ez a kis rohadt porfészek, eltévedni benne gyakorlatilag nem lehet. Mindenhova visz metró (amiből úgy 27 vonaluk van? nem kib*szott 3,5, jóindulattal). Tehát érintett látványosságok megnéz, Notre Dame, Louvre, Tour Eiffel. A Notre Dame eléggé adja kivilágítva, de a Tour Eiffel egy kis piszlicsáré szar (kb. dupla ilyen magasra számítottam), aminek az egyik lába félig hiányzik, és igazi franciás eleganciával van aládúcolva, a Louve előtt álló piramis meg konkrétan lóf* kategória méretben. Otthon fűrésszel, reszelővel, lopott trabantüvegből és alvázból nagyobbat építek. Internet elérési lehetőség mindeközben még mindig sehol. Téblábolás fel-alá, saját szakállra, úgy az izgi, mindig csak a szimpi utca felé venni az irányt. Egy kávézból (ahol megtudtam, hogy a telibe****t terroristák miatt nincs a pályaudvarokon csomagmegőrző, tehát az a terv, hogy könnyed városnézéssel töltöm az éjszakát, az már megbukott…) átmentem egy gyorsétterembe a St. Lazarre pályaudvarnál, ahol a saját ingyen wifi ugyan nem működött, de valami harmatgyenge szart mégiscsak találtam. Némi kontakt az otthoniakkal, aztán némi punnyadás, de ¾ 2kor zártak, kénytelen voltam onnan tiplizni. Tisztességes youth hostelt nem találtam, gondolta a franc, hogy mind tele lesz meg ilyesmi, ekkorra már erősen tele volt a tudatom mindennel. No, akkor irány előre. Előzetesen tanácsolta nekem Kriszti a piroslámpás negyedet, de nem igazán volt kedvem hozzá egyedül. Hát persze, hogy az előre az orrom után egyenesen oda vezetett. Ki tudja, lehet, hogy nem az orrom volt… Elmentem a Vörös Malomig, ücsörögtem egy padon, majd inkább a hegy felé vettem az irányt, hiszen arra felé kell lennie a Montmartre-nak.

Mindeközben elképesztő mennyiségű ember jött oda hozzám francia vartyogással, a többsége pénzt vagy cigit kunyerált. Haaaaaaagyjatok már…

Felértem a hegy tetejére (elhaladva a Quartier Latin-t szemem láttára szétgraffitiző ifjú titánok mellett), Montmartre megnéz, majd vissza. Lefelé jövet még a biztonság kedvéért leestem a lépcsőn a buzinagy bőröndömmel, mert ugye mért ne esne a telibekúrt eső, és mért ne csúszna a régi kőlépcső. Nagy vonalakban ez volt a mai estém. Mindezt miért? Mert a mocsok gurmand parasztok nem bírják megoldani, hogy az aláírt és postán elküldött, átutalással hetekkel korábban kifizetett koliszobámba beköltözhessek munkaidőn kívül, az Easyjet meg 17.55-kor ér Orly-ra…

És mért van az, hogy az SNCF (francia MÁV) 150-el megy át a váltókon, amin a MÁV szerelvények szenvednek-döcögnek, és a 2.osztályon is van működő(!)(Bár 5-10 percenként fél-egy percre ki-be kapcsoló) konnektordugó?! Ja, persze a teljesárú jegy valahol 5500 környékén volt a Houen-Páhi távolságra, de legalább működik, idejében indul, stb…! Persze itt sem sajtból van a kerítés és mézeskalácsból a kolbász, a kézipoggyásznál nagyobb csomagokat  nincs hely hova tenni)azért itt is elkényeztetik a népet télen hideget fújó klímával, úgyhogy nem volt meleg, de legalább hideg volt (van). Vagy csak én vagyok újra elég lázas(csaknem). Nem kéne elaludnom, fél óra múlva kéne leszállni, és az ébresztőre se ébrednék fel. Még amúgy is csont sötét van.

10 - Repüléééés

Mostanra remélhetőleg már indulunk, és reélhetőleg nem is zuhan le a gép. Nem örülnék neki. :)

9 - Megtelt

Kitettem rá a táblát. Marad cucc még legközelebbre is...

(3)8

Ennyi a lázam. Mikor jobbkor ;)

7 - Murphy

Mértéktelenül fáradt vagyok. Persze mért ne akkor kezdenék lebetegedni, amikor másnap utazom, és még nincs EUs egészségbiztosítási kártyám. Nááááájsz.

10től kb. 3ig a kibeb*szott pénzügy intézetes tárgyak ütközésének ügyében baszakodtam, kicsit kicsinált. Bár bizos van olyan dolog, amire még így is lenne energiám, de a pakolás nincs köztük. Pedig kéne :S

P.S.: kíváncsi vagyok, hány ilyen című post fog még születni...

6 - Rét, virágok, szánsájn, heppinessz ^.^

Húh. Azt hiszem, ma délután, igazán különleges hangulat lett rajtam úrrá. Pár pillanatra úgy éreztem, mintha nem is lenne igaz az egész, csak egy álom lenne... Azt hiszem, mázlista vagyok! :)

(Igen, csak ezt a képet találtam ami a szánsájn-heppinessz-réjnbó-ra bejött)

5

Paprika beszerezve. :)

4 - a gtalk gadgetről

Előre szólok, a gtalk gadgetet nem ér névtelenül használni. Tessék bemutatkozni, és ha jól nézel ki (és XX az uccsó kromoszómád), akkor a mailcímemre teljes alakos meztelen képet küldeni.

Ezek a feltételeim!

3 - búcsúbuli, gyertek, hiányozni fogtok! :)

Anna kiírta a Mónival közös búcsúbulinkat a FBon. A jelentkezők számától függ a hely, ha sokan jöttök, akkor Andersen ha nem annyira, akkor Annánál. Nem bánnám, ha sokan jönnétek, mert Anna marha messze lakik, és az Andersenben jó a sör is :)
(Update: Szilvuplé lesz a hely!) 

Az időpont már megvan: jan 15. 19.00.

Aki valamiért nem kapott meghívót, vagy tud valakiről, akit elfelejtettünk meghívni, írjon kommentet, és máris invitálom :)

2

Az új médiaszabályozás értelmében ez a bejegyzés cenzúrázva lett.