Vasárnap esti "élménybeszámoló"

Este átmentem a szomszéd koliba, egy kínai csaj (akivel franciaórán alkottam egy csapatot, és barátságos  volt és közvetlen, nem úgy, mint a többi kínai itt általában) hívott, hogy majd a barátaival főz nekem kínait, én főzzek nekik magyaros kaját. Ha előre tudom, hogy mi vár rám, akkor valószínűleg nem mondtam volna igent a meghívásra... 

Az még hagyján, hogy a kajájukban a 3/4ig nyers krumpli, a csillagánizs és a babérlevél egy elegyet képezett (bár a kínai káposzta egész fincsi), csak azt nem vettem figyelembe a számításoknál, hogy ha egy csaj angolul azt mondja, hogy "friend", akkor az lánybarát, nem ám úgy, mint a magyarban. Ő meg nyilván friendet mondott. Szóval 2 srácot vártam, gondoltam egy jó dumálós este lesz, átmentem, és az a meglepetés fogadott, hogy...
Nem sokkal érzekésem után felhozta beszédtémának, hogy a kínai csajoknak az az álma, hogy ők a királylányok, és majd jön a herceg, aki meghódítja őket, blabla. Aztán megemlítette, hogy amikor beléptem a francais des affaires (business french) órára, természetesen némi késéssel (hisz' rólam van szó ;) ), de annál lendületesebben, akkor az ő "friend"-je tökre úgy vette le, mintha egy herceg lépett volna a terembe. Na itt kezdett leesni, hogy ez nem egészen az a fajta dumálós este lesz, amire számítottam. Azért még bennem volt az ideg, hogy lehet ez még rosszabb is (bár nem sokkal, mint később kiderült), ha esetleg kiderülne, hogy a "friend" mégiscsak srác...

És a tortúra csak ezután következett. De nem ám az a fajta japán fantáziapornó, hogy a 3 csinos (?) japó csaj gimis uniformisban (az a rövid kockás szoknya dolog) meglovagolja a "magatehetetlen" "áldozatot"! Mondjuk jobb is, mert egyedül az engem invitáló csaj volt csinos, de róla eleve tudtam, hogy pasija van, és azt, hogy az egész kínai kontingensben ő az egyetlen európai szemmel vállalható csaj. Végeredményben a 2 csaj nem sokkal volt kevésbé rossz, mintha egy meleg srác nyomult volna... Maradjunk annyiban, hogy ha ez a 2 csaj akart volna ilyen lekötözős dolgot játszani velem, a szívem is megállt volna. 

Szóval nem ez volt a tortúra (hála'Istennek), hanem az egész este annak a jegyében telt, hogy folyamatosan minden csodálatos, amit csináltam, mindenhová 1 lépés távolsággal követtek, így vagy a nyelvük, vagy Ők maguk voltak a seggemben.

^.^