Day 0 - Na, ezt is megjártam. Minden értelemben.

Addig minden oké volt, amíg a gépre felkerültem. Felhős út, első 2 percben fényképezőgép elő, ellő néhányszor (jaj, ma sziporkázni fogok -.-” mindenkitől előre is elnézést…), majd 5 perc múlva abbahagy, egy óra múlva szenved az unalomtól. Hát ezért könyököltem ennyit, hogy ilyen jó kilátással üljek? Aztán itten még az eső is esett, és volt vagy 10+ fok. Hát monnyonle…

Gondoltam hardcore tolom, legyen némi izgalom a mókában, ezért nem néztem előre szállást Párizsban. Ha megérkeztem a reptérre, leülök a laptoppal, felmászok a netre, gondoltam én naivan. Vagy keresek egy kávézót netes hozzáféréssel. Aha, Móricka jól kigondolta. Kapásból itt gyakorlatilag nincs olyan, hogy wifi a kávézóban. Szerintem kicsit nevetséges, de hát ez va n a csigazabálóknál.

Némi kutyagolás után sikerült megtalálni azt, hogy hol kapom vissza a bőröndöm (Qva messze a termináltól, és bárki bemehet a bőröndökhöz, szóval aki csórni akar magának fasza táskát, annak hajrá). Bőrönd visszaszerezve, Project Antony indul.

Mondtam már, hogy a franciák idióták? Nem? Csak mert 2 csóka is képes volt tőlem megkérdezni, hogy hogyan jut a reptérről Párizsba, miközben tök evidensen tanácstalanul szenvedtem. Hát komolyan, tudja a fas rosseb. A nyugati világ minden országában kb. 90%-os biztonsággal meg lehet mondani, hogy az illető kelet-európai. Na, itt nem. Nem elég, hogy a saját pereputtyukat nem tudják megkülönböztetni, de a város szerintem kb. fele bevándorló, úgyhogy francia itt a feka, az arab, a kínai, a thai, de még a magyar is. Kb. csak francia-franciát alig látni a franciák fővárosában. 

Nos tehát, hol is tartottam… sikerült az „Orlyval” járattal 8 euróért eljutnom Antony-ba (nem, sajnos nem egy csinos csaj beceneve, hanem egy állomásé), majd onnan nézelődhettem bőven, ugyanis az RER B (ejtsd: ehhőehhbé, vagy csak magyarosan „ereerbé”) nagyon fasza útvonalat fed le, Tureffel, Nötrödám Invaludusok, amit akartok…

Ja igen, azt mondtam már, hogy a franciák idióták és megalomániásak? Nem? Na, akkor mondom. Ezek az Erőerek/metrók kb. átlag 2x olyan hosszúak, mint a magyar metrószerelvények, viszont bal oldalon közlekednek, mint az angélusok. Illetve, csak majdnem mindegyik, mert van olyan is, ami a jobb oldalon közlekedik. Hogy mi ebben a logika, tudja a rosseb… 

Allors, Pári, Pári, zsöszíziszi, na. Szóval akármennyire is Qvanagy ez a kis rohadt porfészek, eltévedni benne gyakorlatilag nem lehet. Mindenhova visz metró (amiből úgy 27 vonaluk van? nem kib*szott 3,5, jóindulattal). Tehát érintett látványosságok megnéz, Notre Dame, Louvre, Tour Eiffel. A Notre Dame eléggé adja kivilágítva, de a Tour Eiffel egy kis piszlicsáré szar (kb. dupla ilyen magasra számítottam), aminek az egyik lába félig hiányzik, és igazi franciás eleganciával van aládúcolva, a Louve előtt álló piramis meg konkrétan lóf* kategória méretben. Otthon fűrésszel, reszelővel, lopott trabantüvegből és alvázból nagyobbat építek. Internet elérési lehetőség mindeközben még mindig sehol. Téblábolás fel-alá, saját szakállra, úgy az izgi, mindig csak a szimpi utca felé venni az irányt. Egy kávézból (ahol megtudtam, hogy a telibe****t terroristák miatt nincs a pályaudvarokon csomagmegőrző, tehát az a terv, hogy könnyed városnézéssel töltöm az éjszakát, az már megbukott…) átmentem egy gyorsétterembe a St. Lazarre pályaudvarnál, ahol a saját ingyen wifi ugyan nem működött, de valami harmatgyenge szart mégiscsak találtam. Némi kontakt az otthoniakkal, aztán némi punnyadás, de ¾ 2kor zártak, kénytelen voltam onnan tiplizni. Tisztességes youth hostelt nem találtam, gondolta a franc, hogy mind tele lesz meg ilyesmi, ekkorra már erősen tele volt a tudatom mindennel. No, akkor irány előre. Előzetesen tanácsolta nekem Kriszti a piroslámpás negyedet, de nem igazán volt kedvem hozzá egyedül. Hát persze, hogy az előre az orrom után egyenesen oda vezetett. Ki tudja, lehet, hogy nem az orrom volt… Elmentem a Vörös Malomig, ücsörögtem egy padon, majd inkább a hegy felé vettem az irányt, hiszen arra felé kell lennie a Montmartre-nak.

Mindeközben elképesztő mennyiségű ember jött oda hozzám francia vartyogással, a többsége pénzt vagy cigit kunyerált. Haaaaaaagyjatok már…

Felértem a hegy tetejére (elhaladva a Quartier Latin-t szemem láttára szétgraffitiző ifjú titánok mellett), Montmartre megnéz, majd vissza. Lefelé jövet még a biztonság kedvéért leestem a lépcsőn a buzinagy bőröndömmel, mert ugye mért ne esne a telibekúrt eső, és mért ne csúszna a régi kőlépcső. Nagy vonalakban ez volt a mai estém. Mindezt miért? Mert a mocsok gurmand parasztok nem bírják megoldani, hogy az aláírt és postán elküldött, átutalással hetekkel korábban kifizetett koliszobámba beköltözhessek munkaidőn kívül, az Easyjet meg 17.55-kor ér Orly-ra…

És mért van az, hogy az SNCF (francia MÁV) 150-el megy át a váltókon, amin a MÁV szerelvények szenvednek-döcögnek, és a 2.osztályon is van működő(!)(Bár 5-10 percenként fél-egy percre ki-be kapcsoló) konnektordugó?! Ja, persze a teljesárú jegy valahol 5500 környékén volt a Houen-Páhi távolságra, de legalább működik, idejében indul, stb…! Persze itt sem sajtból van a kerítés és mézeskalácsból a kolbász, a kézipoggyásznál nagyobb csomagokat  nincs hely hova tenni)azért itt is elkényeztetik a népet télen hideget fújó klímával, úgyhogy nem volt meleg, de legalább hideg volt (van). Vagy csak én vagyok újra elég lázas(csaknem). Nem kéne elaludnom, fél óra múlva kéne leszállni, és az ébresztőre se ébrednék fel. Még amúgy is csont sötét van.