Day1 - Lehet ez még rosszabb is. Lehez ez még rosszabb is?

No,  akkor ott folytatom a történetet, hogy hősünk szerencsésen ébren maradt a vonaton, hiába az álom nélkül töltött hosszú mászkálós-csomaghúzgálós éjszaka.

7.40-kor leszálltam a Pályaudvaron, ekkor az utolsó (3.) szendvicsem már rég, vagy 3-4 órája elfogyasztásra került. De én a rettenthetetlen, megkerestem az irányt, és úgy döntöttem, most először és utoljára nem busszal megyek a campushoz, hanem gyalog. Legalább látok valamit a városból is.

Amit egyébként annyira nem láttam, mert ebben a porfészekben reggel 8kor olyan koromsötét van, mint otthon 6 órakor. Mégcsak nem is pirkadt.

Alaposan megbántam. Nem elég, hogy 2 órát húztam magammal-magam után a 30kg poggyászt, de hegynek felfelé (kb. gellért-hegy meredekségű dolog másfél órán keresztül), és olyan szmogban, ami a Nagykörúton is csak ritkán van. Éljen az egészséges életmód. Nyilván, mért mentem gyalog, ez az én hülyeségem. De azért jön jobb is.

Másfél óra kutyagolás után megérkeztem a Campushoz. Azt kell tudni róla, hogy akkora az épületállományát tekintve, mint kb. a műegyetem és az ELTE együttvéve, mindenestül. Ez az egyik. A másik az, amire több mint fél óra fölösleges bolyongás után jöttem rá, hogy ez nem az a campus, hanem a szomszédos. Persze, lehetnék én is a hibás benne, mert csak térképem volt, pontos cím nem. De ezek az istenverte kibaszott franciák képtelenek utcatáblákat kitenni, néha 5-10 percig gyalogolsz anélkül, hogy megtudnád, hogy melyik kibaszott úton járkálsz. És az sem segít, hogy a térképeket nézed, mert épp eléggé torzak (a gmaps pedig éppen eléggé eltér ahhoz), hogy egy kurva fingod nincs róla, hogy merre vagy. Ja, és a 3 eddig látott kitett térképből egyen mind be van jelölve, hogy hol vagyok éppen. Rohadjon meg az összes geci ott, ahol van.

Node, elkalandoztam a tündérmesétől.  Sikeresen megtaláltam a campuson a kastély formájú épületet. Bementem, kb. ¾ 10 volt az idő, de alighogy lecsutakoltam volna a sár felét magamról, amit magamra gyűjtöttem, elküldtek valami kurvafontos tájékoztatóra. Nem, nem, szálláskulcsot csak utána.

Kérdezte a nő, mért ülök leghátul és legjobb oldalt, mindenkitől távol. Mondtam neki, hogy valsz azért, mert el fogok aludni, mert nem sikerült ilyesmit tennem az elmúlt éjjel. Persze azt hitte, hogy viccelek. Hát nem. Csak sajnos nem sikerült, hiába próbálkoztam, és hiába volt összesen 4 óra alvás a bőröndöm becipzározása és az akkor (és mostan) között…

10kor kezdődött, 11kor bejelentette a csóka, hogy a tárgyfelvétel-módosítás 12.00-tól tart. De a betetőzése az volt, amikor a rózsaszín kapucnis pulóveres gyökér1 (lány) és gyökér2 (fiú) ecsetelte, hogy milyen jó, hogy lehet ilyen meg olyan táncot tanulni, blaaaaablablablabla. Mondtak volna annyit, hogy kit kell keresni, akit érdekel. És ilyenből volt egy pár fajta. El is húzták a dolgot 12.30ig. Persze, mi baj lehet végül is.

Ezek után végre véget vetettek ennek a szarnak is,  visszamentem, és megkaptam a kulcsomat f1 körül 2 ici-pici Croissant és egy deci tejeskávé kíséretében, majd fél óra a tárgyak intézésével telt, hogy végül felkerekedhessek, hogy megkeressem a kolit, a cím és térkép birtokában. Másfél órába telt, és persze szokás szerint nem az én hibámból, v.ö. névtáblák, torz térképek fent.

Ja, meg az egyetemisták, akik nem beszélnek angolul. Nem, mintha nem érttettem volna meg magamat  tökéletesen franciául, de az sem segített, mert kurvára senki nem tudta, hogy a rák retkes faszában van a koli, hiába nyomtam bárkinek az orra alá a térképet. Olyan 2 és f3 között sikerült benyitni a szobába végre.  

Azt ugye meg sem kell már jegyeznem, hogy a Szajnára kilátás az egy másik épületen keresztül, illetve erdős bozótos növénytársulás törzsei között valósul meg. Lehet, hogy 2 emelettel fentebbről jól látszik a Szajna azon része, amit a másik épület nem takar ki, de az kibaszottul hótziher, hogy én egy büdös lófaszt nem fogok látni belőle, amint elkezdek a fák levelei nőni. De megint elkalandoztam a jóba…

Ezek után jött a kirámolás, gyors rendrakás, sár lemosása, stb. Ez tartott nagyjából egy órát, mikor is észrevettem, hogy az erkély ajtó 4 zsanérjából a 3 gyakorlatilag nem létezik. Ha résnyinél jobban kinyitom az ajtót, akkor kiesik a helyéről, és 2 kézzel a helyére emelve kell bezárni. Természetesen idő nincs foglalkozni vele, mert Net, szobabiztosítás, bankszámla és buszbérlet fontosabb. El is ugrottam a közeli, 20 perc oda-vissza sétára levő boltba, és megvettem a számomra legkedvezőbb jóságkosarat, amit csak nyújtani tudott: egy alma és egy Kinder Bueno, ez mind volt. A dicső szerzeményem egyikét (az almát) út közben megettem, majd szerződésírogatás-kitöltés szünetében megettem a Bueno-t is. Ez is sikerült, úgyhogy hozzáláttam internetet intézni. Hál’Istennek kiderült, hogy ugyan ott kell az erkélyajtót is intézni. Közöltem a nővel, hogy gond van az erkélyajtóval, majdnem le van szakadva. Erre visszakérdezett franciául, hogy akkor beszélek franciául, ugye? Ó, a kurva anyád. Ja, hát hogyne. Mondtam neki, hogy kurvanagy gáz van az erkélyajtóval. Mutattam neki a papírt, hogy kettétépés, és hogy majdnem ugyan így néz ki az erkélyajtóm is. Az az idióta meg nem értette, milyen ajtó van, és a 2 feka sem nagyon értette, hogy megkértem őket, hogy segítsenek már fordítani csezmeg. Lásd fentebb az angoltudást.

Próbáld meg egy olyan idiótának szegényes francia nyelvi eszköztáraddal elmagyarázni, hogy mi a gáz, aki magától nem fogja fel többedszeri megismétléssel sem, hogy a balcony és a le balcon az valószínűleg kurvára ugyan az. Lehet, hogy a két szó nem hasonlított egymásra eléggé. Bazmeg.

Ezek után a wifi intézése már gyerekjáték volt. Arra azért rájött kognitívból, hogy az „entöhnet” az megegyezik az „entöhnet” szóval - szóval hazajöttem, beüzemeltem, és amikor beindult, akkor elkezdtem helyzetjelentést írni, visszatalálni a civilizáció vívmányaihoz. Most, hogy kiírtam magamból annyi dühöt és mérget, amennyit tudtam (van bőven még így is), felkelek, elmegyek (idejekorán?) kajáért. Meglátjuk, mennyi idő alatt járom meg busszal, ebből meg levonom a vásárlás idejét, szóval nettó menetidő lesz. Óra indul.