Ahogy az időbeosztáson is látni lehetett, az érkezés szombat reggel 6 órára volt belőve. Nyilván ahhoz, hogy akkorra odaérjünk, idejében el kell indulni. Ez egész konkrétan péntek 21.00-t jelentett. És ahhoz képest, hogy beterveztem némi alvást a buszozás előtt, a telefon GPS-ében keresgettem a helyeket, csillagoztam a koordinátákat, hogy könnyebben megtaláljam. Hát, a beépített GPS program google maps alapú, és elég kicsi a cache, szóval egyszer csak úgy döntött, hogy a cache-elt térképet kitörli, és onnantól nem is tudtam használni... Erről ennyit. Miután természetesen késésben voltam (bár nem utolsóként érkeztem), leghátul ültem le, majdnem az egész sor hátul szabad volt :) Később jó döntésnek bizonyult (volna :)). Minden esetre a terveim megvoltak, bár volt egy referencia terv a Facebook oldalán az eventnek, de változtatgattam rajta.
A buszban előttem ült Joe (amcsi-német csaj) és Isasi (mexikói csaj). A busz hátsó részlegét egyébként elözönlötték a mexikóiak, ezért nem nagyon lehetett aludni, legalábbis én nem tudtam. Joe és Vera felajánlották, hogy - miután a kérdésre válaszolva mondtam, hogy egyedül jöttem csak Londonba - lógjak velük. Szóval egészen jól alakult a dolog :) Főleg, hogy az összes társaság nagyjából 70-80%-a nőstény volt :P
Kb. h2 körül érkeztünk meg a csalagúthoz, és az volt kiírva a táblákra, hogy a vonat boarding-ok technikai malőr miatt pár perces késéssel indulnak. Aztán 10 perc múlva az, hogy 17.30ig törlik az összes járatot technikai problémák miatt. Hát nem kicsit kavart ez fel mindenkit a buszon. Aztán az, hogy mégis van vonat. Aztán azt, hogy egy fél órával később lesz csak. Aztán fél óra múlva megint csak fél órával később. Aztán a tényleges késés végül 1,5 óra volt, arra még emlékszem, hogy kijöttünk a csalagútból, de elaludtam.
Már London külvárosa előtt ébredtem fel, amikor pirkadt, kb. 2 órát aludhattam max. Aztán bementünk Londonba, hogy mért nem a körgyűrűn, az rejtély, de órákat buszoztunk a városban. Viszont már ekkor láttam, hogy kurvára tetszik a város, nem csak a városközpont történelmi stílusú, mint pl. Rouen, vagy Párizs nagyrészt, hanem a külváros is. A rakéta alakú épület körül eltévedtünk, kavarogtunk is. 7 körül érkeztünk meg a hostelhez, ami 8 után nyitott csak. És mivel a busz csomagtartója a forgalom oldalán volt a hülye közlekedésük miatt, ezért nem tudtam kivenni a szendvicseimet, rohadt éhes is voltam. Aztán végül bementünk a hostelbe, de a szobák még nem voltak készen, szóval zuhany nélkül kellett nekivágni a városnézésnek. Mire átpakoltam a cuccaim a nagy hátizsákból a kicsibe (ami kell, kaja, pulcsi, esernyő, fényképező gép), a kicsiből meg a nagyba, ami nem kell (a második 1,5l pia pl.), addigra Joe és Vera már eltűntek. Fasza, egyedül meg nem akartam várost nézni, mert szar, szóval csatlakoztam a tömeghez a referenciatervvel.
A metrónál aztán kiderült, hogy a Jubilee line nem megy hétvégén a felújítások miatt. Hát ez még faszább. Ez később nem kevés fejfájást okozott... A jegyvétel után aztán doubledecker, buszozás. Jópofa volt :) A referenciaterv és a tömeg követése egyébként az első Starbucks-ig (amiből kis túlzással minden második sarkon van egy - tőlzás nélkül pedig minden harmadikon) egész jó ötletnek tűnt, ott aztán rá kellett jönnünk arra, hogy nem időhatékony az, ha fél órát várunk arra, hogy mindenki megkapja a szaros Starbucks kávéját. És mindezt kurvahidegben. Szóval azt még megvártuk, hogy kijöjjenek, de valamiért megint elkezdtek pöcsölni, nekem meg tele lett a f.... ezzel a szötymörgéssel, és ketten leléptünk a mexikói csajjal. A gyaloghídnál, ahonnan a London eye-t és a parlamentet-Bigbent lehet látni, csatlakoztunk egy francia sráchoz és francia csajhoz. Ők aztán a westminstrer és a parlament között leszakadtak, mert a szervezők egy csoportját megvárták, mi meg menni akartunk, úgyhogy beálltunk a sorba. Nagyjából ekkor láttunk utoljára bárki ismerőst estig. Mi már a sor eleje felé voltunk, mire egy csoport ismerős felbukkant, de nem vettek észre minket, és végül nem álltak be a sorba, ezek után esélytelen volt bárkivel is összefutni a későbbiekben... Az apátság marha szép volt, meg magyar audioguide, kicsit szenilis, de kedves és segítőkész személyzet, mindössze 13Ł-ért cserébe, "simán jó" :) Sajnos fotózni nem lehetett bent, de azért megérte, hatalmas, sok-sok látnivalóval :) Bár azért a mexikói csaj teljesen nedves lett a benti látnivalóktól, mert jaj de imádja Londont, azért eldicsekedtem neki az ezer éves koronával (legalábbis legalább az egyik része ezer éves :P), meg ilyesmikkel, röviden a történetét is elmeséltem neki. Nehogy már valaki naivan azt gondolja, hogy az angol kutyák fel tudnak valamit mutatni, uggyan :P
Az apátság után egy McDonalds keresése közben egy egész szép suliudvarba botlottunk, mintha lakóépületek-kertvárosi épületek lennének gyűrűként összekötve, hogy egy udvart körbezárjanak, és indbe-nyakkendőbe öltözött középsulisok mindenhol, hát marhára tetszett :)
Sokkal jobban éreztem, mint Párizs vagy Rouen esetében, hogy teljesen külön világ. És, ami nagyon fura volt, hogy az emberek beszélnek angolul, méghozzá tisztességesen, nem makognak, borzasztó akcentussal stb. Basszus, értették, amit mondok, és én is, amit ők mondanak (pár kivételtől eltekintve, de erre visszatérek majd az este eseményeit illetően :))! Ezek után tök fura volt, bementem egy boltba, és reflexből mindig bonjour-ral köszöntem :D
A meki után aztán a Hyde-parkba vezetett az utunk, Clare, a londoni "szomszédom" tanácsára, hogy nézzem meg a Speaker's corner-t, általában holdkórosok állnak valami emelvényen és mondják a magukét. Hát, abszolút felháborító módon egyetlen hibbant csöves volt csak itt, az is némán állt egy felfordított zöldséges rekeszen, nem szólt egy szót sem. Fel-há-bo-rí-tó! :) Az itteni kis diadalív lefotózása után úgy döntöttünk, hogy a Portobello road market-et kihagyjuk, mert elég későre jár, és ha csak szombaton van ilyen, akkor valószínűleg délutánra már el is pakoltak.
A Covent Garden market felé vettük az irányt, egy csomó előadó, aranyember, ezüst nő, szabadulóművész (Tom-show, atlétában a **** hidegben, biztos élmény volt neki a hideg acéllánc is :D), komikus travi... meg egy rendes-tisztességes, bár nem nagy market. Ja, és söröző. Punch and Judy, megittunk 1-1 pofa sört a mexikói csajjal, és a teraszról néztük a szabadulóművész show-ját, utána pedig a Spitafield market felé mentünk. Sajnos már zárva volt, de elég jópofának nézett ki ez is... Majd egyszer máskor :) Odafelé útba ejtettük (ugyancsak Clare tanácsára) az egyik Hummingbird Bakery-t, és benyomtam egy Red Velvet ízű cupcake-et. Zseniáááááááális. Majdnem olyan jó, mint a Macaron, de azért mégsem :) A market után pedig elindultunk haza. Kis kavargás meg eltévedés, meg esőben gyaloglás után végre megtaláltuk a hostelunket a külvárosban. Szegény csaj eléggé ki volt borulva, nagyon elfáradt és éhes volt, de az én kajámat meg csokimat csak nem volt hajlandó elfogadni, inkább majdnem bőgött a nyűgtől. Nők.
A hostelben mi voltunk az első nem franciák este 8 felé. Kaptunk egy 6 ágyas szobát, amibe Isa-n kívül még 6 csajjal együtt voltam beosztva 8). Illetve "8)" lenne, de amikor az esti buliba készülődnek a lányok, és nem tudsz bemenni a kajádért, mert öltöznek (és öltöznek, és öltöznek, és öltöznek, aztán hajat vasalnak, és öltöznek, és göndörítenek, és öltöznek, és sminkelnek, és öltöznek), nos, az nem annyira jópofa. Ja, elég sokáig készülődtek, mondtam már? Node, még az öltözés előtt gondoltam, hogy veszek egy jó kis zuhanyt, felfrissítem magam testben és lélekben, vagy mi. Hát, mindkettőt sikerült, köszönhetően a fürdő csukhatatlan ablakának, az ebből adódó 15 fok levegőhőmérsékletnek, valamint annak, hogy a víz is hasonlóan iszonyatosan meleg volt. Amikor bejöttek a koedukált fürdőbe a kanadai csajok, hogy megkérdezzék, mennyire (nem) meleg a víz, mondtam neki, hogy kb. 5 centivel hidegebb, mint kéne. Elég soká esett le nekik, de akkor vihogás... :D
Éjfél körül sikerült mindenkit összeterelni, és elmenni végre bulizni Nothing hill-be, egy Supperclub nevű klubba, ami - nevéhez hűen - elég szuper volt =) Mondjuk ebben szerepe lehet annak is, hogy sikerült egy nagyjából fél üveg vodkát betermelni félig éhgyomorra, és először a kiutazásom óta eléggé spiccesnek éreztem magam :) Út közben találkozunk egy másik társasággal, az egyik srác nagyjából 45 körüli sportcipőjében szerencsétlenkedett az egyik csaj, amíg a srác a csaj jóval kisebb, rózsaszín tűsarkújában egyensúlyozott és mászkált fel-alá, elég vicces volt :D A klub környékén aztán megálltunk, hogy mindenkit bevárjunk, pénzt vegyünk ki, és betalált egy elég komolyan szipogó csóka, hogy kell-e nekünk zöld, vagy egy csík kólapor, mert jó lenne tőle a party (meg a buli után egy másik csóka is). Aztán egy német srác, a francia srác meg én tettünk egy kisebb kitérőt ATMet keresve, meg ilyesmi, és csak a többiektől lemaradva értünk a klubhoz. Ott 2 kordon, nagy feka kidobóember fogadott minket, feltűnően jó humorral :) kérdésre válaszolva megosztotta, hogy azért van 2 kordon, mert az egyik a fizetős, a másik a nemfizetős vendégeknek van. Mondjuk kb. harmadjára volt hajlandó megosztani, hogy mitől lesz valaki nem fizetős (akkor sem részletesen, csak annyit, hogy attól, hogy VIP, még lehet, hogy fizetős). Kicsit várni kellett, hogy bejussunk, de nem volt nagy sor, a 2. adaggal bejutottunk mindhárman, és csatlakoztunk a saját társaságunk szétszórt elemeihez. Mentünk volna az első körben is, mondtuk a csókának, hogy 3an vagyunk csak, Franciaországból diákok, ezért a buliért utaztunk ide, és bent van a társaságunk. Mondta, hogy franciákról szó sem lehet, erre a némettel elkezdtünk mutogatni, hogy csak ő, a harmadik srác francia, mi cserediákok vagyunk. A francia srác erre előkapta az amcsi útlevelét, merthogy kettős állampolgár (-.-"), a csávó meg röhögött egyet, és elég hamar beengedett hármunkat.
A buli amúgy nem volt rossz, felüdítően jó zene (értsd, azért felüdítő, mert ez már eléri azt a színvonalat, amit ha az ember meghall, amikor társasággal megy bulizni, akkor az ajtóból sarkon fordul és másik termet keres - igen, ENNYIRE szar itt mindenhol a zene), tisztességes tánctér, áthatolható(!) sűrűségű tömeg. Elég fura hely, minden fehér volt bent, vörös fények, a négyszög alakú fő tánctér 2 oldalán 1-1 hosszabb belső erkély, a földszinten meg oldalt térdig érő pódiumok párnákkal, vízipipákkal, jégbe hűtött pezsgőkkel, és középen meg az egyik végében is 1-1 nagyobb alapterületű pódium. A pult felé menet aztán a tömeggel egy ilyen pódium közelébe sodródtunk a francia sráccal, erre betalált egy random (a fejéből, az agresszív fellépéséből meg kiejtéséből valószínűsíthetően fociszurkoló) angol faszi, piros aranydíszes nem egészen zakószerű felsőben, elkapta a pólómat, megrángatott, és valamit üvöltött velem, de ugye a zene miatt nem értettem semmit. Közöltem vele, hogy bocs, de nem vagyok itteni, és kurvára nem értem, mi a fasz baja van, meg amúgy is, beszéljen tisztességes angolt. Nem ettől lett jobb kedve =] Még egy párszor betámadott meg megfenyegetett, kurvára nem értettem, mi a baja, vagy mért engem, de leesett, hogy talán jobb lenne, ha elhúznám a csíkot. Persze felbaszta az agyam. És azért annyira a többség ismer, hogy ha valami durván felbassza az agyam, akkor általában nem szoktam gondolkodni, és csinálok valami olyat, amiről évekig lehet sztorit mesélni (pl. elküldök egy iskolaigazgatót jó nagy nyilvánosság előtt a picsába, meg buliban némi lökdösődés nálam 3 mérettel nagyobbakkal). Hát, most is ilyen állapotban voltam, és mondtam a francia srácnak, hogy ha még egyszer jön a faszi, könyékkel arconbaszom, és betörik az arccsontja, úgyhogy számoljon azzal, hogy ő fedezi majd a hátam, vagy ilyesmi. Eben a pillanatban betalált a csávó hátulról... Az előbbi felvezetésből el tudjátok hinni, hogy ha nem csaptam meg, amikor az agyam a plafonon, meg folyékony bátorság is volt bennem egy fél üveg, akkor mennyire nem akartam belhét ezzel a faszival, meg azzal, hogy a biztiőrök tuti engem basztak volna ki onnan, hátha valami VIP, bedrogozva, bepiálva és bökővel (motozás nem volt...). Aztán szóltam egy biztiőrnek, mert mégiscsak felbaszta az agyam a csóka rendesen, de a válasz az volt, hogy vállonveregetett, megkérdezte, ki azt, aztán mondta, hogy már ne basszam fel az agyam, 3 perc múlva úgyis záróra lesz, és ő kér elnézést a klub nevében. Hát azért ez elég nagy kontraszt ahhoz képest, hogy otthon ha hosszászólsz vagy ránézel egy kopasz gorollára, már be van törve az orrod...
Egyéb fontosabb események: meghívtam a francia srácot egy felesre, mert ő akart meghívni, de a kabátjában maradt a kártyája. 2 vodkáért 12,37 (!) fontot fizettünk. Hogy ez hogy jött ki, azt nem tudom. Meg a srác feltűnően sokszor kereste a mexikói csajt, meg ölelgette, a telefonommal csináltam pár fotót róla :) Jó nagyot csattant a kövön :( Amúgy csináltam volna több fotót is, de féltem, hogy túl hamar lemerül a telefon, és nem volt adapterem az angol idióta konnektorhoz, és USBre sem tudtam sehol feldugni egész éjjelre :S És amikor húztam a srác agyát, hogy bazzeg ne tagadja már le, hogy ennyire hajt a csajra, akkor verte ki gesztikulálás közben véletlenül a kezemből a telefont...
Ezek után hazafelé vettük az irányt, és f5 körül már le is tudtunk feküdni :)
A buszban előttem ült Joe (amcsi-német csaj) és Isasi (mexikói csaj). A busz hátsó részlegét egyébként elözönlötték a mexikóiak, ezért nem nagyon lehetett aludni, legalábbis én nem tudtam. Joe és Vera felajánlották, hogy - miután a kérdésre válaszolva mondtam, hogy egyedül jöttem csak Londonba - lógjak velük. Szóval egészen jól alakult a dolog :) Főleg, hogy az összes társaság nagyjából 70-80%-a nőstény volt :P
Kb. h2 körül érkeztünk meg a csalagúthoz, és az volt kiírva a táblákra, hogy a vonat boarding-ok technikai malőr miatt pár perces késéssel indulnak. Aztán 10 perc múlva az, hogy 17.30ig törlik az összes járatot technikai problémák miatt. Hát nem kicsit kavart ez fel mindenkit a buszon. Aztán az, hogy mégis van vonat. Aztán azt, hogy egy fél órával később lesz csak. Aztán fél óra múlva megint csak fél órával később. Aztán a tényleges késés végül 1,5 óra volt, arra még emlékszem, hogy kijöttünk a csalagútból, de elaludtam.
Sokkal jobban éreztem, mint Párizs vagy Rouen esetében, hogy teljesen külön világ. És, ami nagyon fura volt, hogy az emberek beszélnek angolul, méghozzá tisztességesen, nem makognak, borzasztó akcentussal stb. Basszus, értették, amit mondok, és én is, amit ők mondanak (pár kivételtől eltekintve, de erre visszatérek majd az este eseményeit illetően :))! Ezek után tök fura volt, bementem egy boltba, és reflexből mindig bonjour-ral köszöntem :D
A meki után aztán a Hyde-parkba vezetett az utunk, Clare, a londoni "szomszédom" tanácsára, hogy nézzem meg a Speaker's corner-t, általában holdkórosok állnak valami emelvényen és mondják a magukét. Hát, abszolút felháborító módon egyetlen hibbant csöves volt csak itt, az is némán állt egy felfordított zöldséges rekeszen, nem szólt egy szót sem. Fel-há-bo-rí-tó! :) Az itteni kis diadalív lefotózása után úgy döntöttünk, hogy a Portobello road market-et kihagyjuk, mert elég későre jár, és ha csak szombaton van ilyen, akkor valószínűleg délutánra már el is pakoltak.
A hostelben mi voltunk az első nem franciák este 8 felé. Kaptunk egy 6 ágyas szobát, amibe Isa-n kívül még 6 csajjal együtt voltam beosztva 8). Illetve "8)" lenne, de amikor az esti buliba készülődnek a lányok, és nem tudsz bemenni a kajádért, mert öltöznek (és öltöznek, és öltöznek, és öltöznek, aztán hajat vasalnak, és öltöznek, és göndörítenek, és öltöznek, és sminkelnek, és öltöznek), nos, az nem annyira jópofa. Ja, elég sokáig készülődtek, mondtam már? Node, még az öltözés előtt gondoltam, hogy veszek egy jó kis zuhanyt, felfrissítem magam testben és lélekben, vagy mi. Hát, mindkettőt sikerült, köszönhetően a fürdő csukhatatlan ablakának, az ebből adódó 15 fok levegőhőmérsékletnek, valamint annak, hogy a víz is hasonlóan iszonyatosan meleg volt. Amikor bejöttek a koedukált fürdőbe a kanadai csajok, hogy megkérdezzék, mennyire (nem) meleg a víz, mondtam neki, hogy kb. 5 centivel hidegebb, mint kéne. Elég soká esett le nekik, de akkor vihogás... :D
Éjfél körül sikerült mindenkit összeterelni, és elmenni végre bulizni Nothing hill-be, egy Supperclub nevű klubba, ami - nevéhez hűen - elég szuper volt =) Mondjuk ebben szerepe lehet annak is, hogy sikerült egy nagyjából fél üveg vodkát betermelni félig éhgyomorra, és először a kiutazásom óta eléggé spiccesnek éreztem magam :) Út közben találkozunk egy másik társasággal, az egyik srác nagyjából 45 körüli sportcipőjében szerencsétlenkedett az egyik csaj, amíg a srác a csaj jóval kisebb, rózsaszín tűsarkújában egyensúlyozott és mászkált fel-alá, elég vicces volt :D A klub környékén aztán megálltunk, hogy mindenkit bevárjunk, pénzt vegyünk ki, és betalált egy elég komolyan szipogó csóka, hogy kell-e nekünk zöld, vagy egy csík kólapor, mert jó lenne tőle a party (meg a buli után egy másik csóka is). Aztán egy német srác, a francia srác meg én tettünk egy kisebb kitérőt ATMet keresve, meg ilyesmi, és csak a többiektől lemaradva értünk a klubhoz. Ott 2 kordon, nagy feka kidobóember fogadott minket, feltűnően jó humorral :) kérdésre válaszolva megosztotta, hogy azért van 2 kordon, mert az egyik a fizetős, a másik a nemfizetős vendégeknek van. Mondjuk kb. harmadjára volt hajlandó megosztani, hogy mitől lesz valaki nem fizetős (akkor sem részletesen, csak annyit, hogy attól, hogy VIP, még lehet, hogy fizetős). Kicsit várni kellett, hogy bejussunk, de nem volt nagy sor, a 2. adaggal bejutottunk mindhárman, és csatlakoztunk a saját társaságunk szétszórt elemeihez. Mentünk volna az első körben is, mondtuk a csókának, hogy 3an vagyunk csak, Franciaországból diákok, ezért a buliért utaztunk ide, és bent van a társaságunk. Mondta, hogy franciákról szó sem lehet, erre a némettel elkezdtünk mutogatni, hogy csak ő, a harmadik srác francia, mi cserediákok vagyunk. A francia srác erre előkapta az amcsi útlevelét, merthogy kettős állampolgár (-.-"), a csávó meg röhögött egyet, és elég hamar beengedett hármunkat.
A buli amúgy nem volt rossz, felüdítően jó zene (értsd, azért felüdítő, mert ez már eléri azt a színvonalat, amit ha az ember meghall, amikor társasággal megy bulizni, akkor az ajtóból sarkon fordul és másik termet keres - igen, ENNYIRE szar itt mindenhol a zene), tisztességes tánctér, áthatolható(!) sűrűségű tömeg. Elég fura hely, minden fehér volt bent, vörös fények, a négyszög alakú fő tánctér 2 oldalán 1-1 hosszabb belső erkély, a földszinten meg oldalt térdig érő pódiumok párnákkal, vízipipákkal, jégbe hűtött pezsgőkkel, és középen meg az egyik végében is 1-1 nagyobb alapterületű pódium. A pult felé menet aztán a tömeggel egy ilyen pódium közelébe sodródtunk a francia sráccal, erre betalált egy random (a fejéből, az agresszív fellépéséből meg kiejtéséből valószínűsíthetően fociszurkoló) angol faszi, piros aranydíszes nem egészen zakószerű felsőben, elkapta a pólómat, megrángatott, és valamit üvöltött velem, de ugye a zene miatt nem értettem semmit. Közöltem vele, hogy bocs, de nem vagyok itteni, és kurvára nem értem, mi a fasz baja van, meg amúgy is, beszéljen tisztességes angolt. Nem ettől lett jobb kedve =] Még egy párszor betámadott meg megfenyegetett, kurvára nem értettem, mi a baja, vagy mért engem, de leesett, hogy talán jobb lenne, ha elhúznám a csíkot. Persze felbaszta az agyam. És azért annyira a többség ismer, hogy ha valami durván felbassza az agyam, akkor általában nem szoktam gondolkodni, és csinálok valami olyat, amiről évekig lehet sztorit mesélni (pl. elküldök egy iskolaigazgatót jó nagy nyilvánosság előtt a picsába, meg buliban némi lökdösődés nálam 3 mérettel nagyobbakkal). Hát, most is ilyen állapotban voltam, és mondtam a francia srácnak, hogy ha még egyszer jön a faszi, könyékkel arconbaszom, és betörik az arccsontja, úgyhogy számoljon azzal, hogy ő fedezi majd a hátam, vagy ilyesmi. Eben a pillanatban betalált a csávó hátulról... Az előbbi felvezetésből el tudjátok hinni, hogy ha nem csaptam meg, amikor az agyam a plafonon, meg folyékony bátorság is volt bennem egy fél üveg, akkor mennyire nem akartam belhét ezzel a faszival, meg azzal, hogy a biztiőrök tuti engem basztak volna ki onnan, hátha valami VIP, bedrogozva, bepiálva és bökővel (motozás nem volt...). Aztán szóltam egy biztiőrnek, mert mégiscsak felbaszta az agyam a csóka rendesen, de a válasz az volt, hogy vállonveregetett, megkérdezte, ki azt, aztán mondta, hogy már ne basszam fel az agyam, 3 perc múlva úgyis záróra lesz, és ő kér elnézést a klub nevében. Hát azért ez elég nagy kontraszt ahhoz képest, hogy otthon ha hosszászólsz vagy ránézel egy kopasz gorollára, már be van törve az orrod...
Ezek után hazafelé vettük az irányt, és f5 körül már le is tudtunk feküdni :)
na végre :)
VálaszTörlés